Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
35 Az egyik városi képviselőtestületi közgyűlésen ugyanis az egyik illusztris felszólaló úr, amikor a „kisemberek védelmében“ tört lándzsát a polgári és kereskedelmi iskola létesítése mellett, azzal a furcsa argumentummal indokolta a városi gimnázium megszüntetésének szükségességét, hogy tanulóinak közel fele nem helybeli s így a város a helybeli polgárok adófilléreiből nagyrészt idegeneknek hoz áldozatot a városi gimnázium fenntartásával, Szerinte a városi gimnázium helybeli tanulóit el lehet helyezni a bencés gimnáziumban, a nem idevalók pedig álljanak tovább. Ezzel a kérdés díj- és költségmentesen el van intézve. Fentebb már kimutattuk (31. old.), hogy a bencés gimnáziumba több tanulót a pedagógiai érdek súlyos sérelme nélkül elhelyezni már nem lehet. Ez csak úgy volna keresztülvihető, ha az említett felszólalás — tőlünk távol álló — gondplatmenetét hasonlóképen a bencés gimnáziumra is alkalmazva a nem-helybeli tanulókat onnan is eltávolítanánk s így szorítnánk helyet a többi helybelinek, akiknek a most már egyetlen helybeli gimnáziumban elsődleges joguk van az iskoláztatás igény- bevételére. Az, hogy ezzel esetleg a túlnyomó részt nem-helybeli papnövendékek is kiszorulhatnak a gimnáziumból, mutatja, hogy milyen abszurdumokra vezet egy erőltetett elgondolás kíméletlen keresztülvitele ! Köztudomású, hogy az elemi és polgári iskola szolgálja a helyi feladatokat, a középiskolának azonban ezen túl is van feladata és rendeltetése. A középiskolának hatóköre túlmegy a város területén s egy megyére vagy még azon is túl egy egész tájra kiterjed. Kedvező körülmények fennforgása esetén messzi vidékről is odavonza az iskola székhelyére a tanulni vágyókat. A vidéki tanulót a magasabb kultúrát jelentő középiskolától elzárni nem lehet és erre soha, sehol, illetékes tényező nem is gondolt. A vidéki tanulónak nemcsak joga van a városi középiskolai oktatásra, de egyetemes nemzeti érdek is, hogy ne csak a városi gyermek részesülhessen a magasabb kultúra gyümölcseiben. Mindig azt hirdetjük, hogy a magyar vezető réteget a vidék, a falu egészséges egyedeivel kell felfrissítenünk s most akad egy felszólalás az új magyar nemzeti és népi kultúra századában, amely sajnál néhány ezer pengő áldozatot a falu feltörekvő gyermekeinek iskoláztatásától. Hogy csak egy-két példát említsünk : a magyar katolikus egyház legfényesebb alakjai a faluról kerültek a gimnáziumokba, ahol a legtöbbször még tandíjmentesen is tanultak, s ezen az úton lettek díszei egyházuknak, nemzetüknek. A magyar közéletnek hány ragyogó vezéralakja jött olyan községből, amelyben középiskola nem volt s mint nem-helybeli élvezve az iskolafenntartók vendégszeretetét, részesült a magasabb műveltség alapvetésében. A helyes városi politika tehát nem az, hogv a vidéket zárjuk ki középiskoláinkból, hanem ellenkezőleg : kövessünk el mindent, hogy minél több vidéki tanuló jöjjön városunkba. Itt nem fontos a százalékos megoszlás helybeli és nem-helybeli között, mert a vidéki tanuló nemcsak egy egyed a tanuló-létszámban, nemcsak egy kobak az iskolapadban, hanem tandíjfizető, vásárló, fogyasztó is, vagyis gazdasági tényező is. Ezer nem-helybeli tanuló ezer újabb fogyasztóval, vásárlóval többet jelent s ha mást nem is költené itt el, csak 4—5 kifli árát tízóraira (32 fillérrel számítva), ez egy tanévben közel 100.000 pengő több-fogyasztást, több bevételt jelent a város lakosságának (az iskolaszereken, ruházaton, f 9* 0
