Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)

34 úgy bizonyosan belátjuk, hogy már kisebb számú, például csak 50 be­járó növendék bekénvszerítése a bevételekből legalább évi 40—50 ezer pengő kiesést jelent, a bevételnek épen abból a részéből (az intézmény fenntartásának azért lényegesen nem csökkenő költségei folytán), amellyel súlyos kölcsönkötelezettségüknek tesznek eleget. Vagyis a ke­vesebb bevételből kell majdnem ugyanannyi költséget fedezniök, mint a teljes számit bennlakók után. Száz pengős iskolai tandíjakból egy ilyen intézményt fenntartani nem lehet. Ennek az erőszakolt tervnek valóra válása esetén lehetetlenné, vagy legalább is roppant nehézzé válik a tör­lesztés lehetősége s ezzel az egész intézmény anyagi válságba kerül, meg­szűnik az intenzív nevelő munkára legalkalmasabb normális tanulólét­szám, s a bejáró tanulók folytán elvész ennek az intézménynek épen leg­nagyobb értéke, amiért a budapesti és messze vidéki szülők is oly szíve­sen és bizalommal hozzák ide gyermeküket : a zárt intézeti szervezet, amely megakadályoz minden nem kívánatos befolyást. Ezt a pedagógiai harakirit a szentferencrendtől megkövetelni s ezzel egy virágzó intéz­ményt (melyhez hasonló zárt intézeteket tervez újabban épen a közok­tatásügyi kormány a kötelező bennlakással kapcsolt tanító-akadémiák szervezésével) a válság szélére juttatni semmiféle „kultúrpolitikai oki­ból nem lehet, még a legfényesebb tógában járó kultúrstatisztika ked­véért sem.­De, amint hírlik, a fenti terv lelkes kigondolói már készek is a nagy­lelkű mentő-ötlettel : A szentferencrendi intézet bevételeiből a fentiek szerint kieső évi 50 (vagy több) ezer P-t az állam (esetleg a várossal együtt) térítse meg s akkor a szentferencrendi intézet fennállása már is biztosítva van. Ezt a fényes ötletet jó lesz világos napfényen szemügyre venni. Ugyan miféle ráció van abban, hogy előbb megszüntetünk egy (két pol­gári iskola és egy bencés gimnázium mellett is) virágzó 350-es létszámú teljes gimnáziumot, amely az államnak (a saját költségkimutatása sze­rint is) csak évi 35 ezer pengőjébe kerül, hogy aztán 50 ezer P hozzá­járulással lehetővé váljék vagy 50 tanuló gimnáziumi elhelyezése. S mi lesz a többi tanulóval? Hová menjen ? Mert a városi gimnázium mai 350 tanulójából legjobb esetben csak 200 fog a polgáriba és kereskedelmibe menni, a fennmaradó 150 gimnáziumi tanulmányokat akar majd foly­tatni s ezekből eszerint még csak 50 tanuló elhelyezése van megoldva. A bencés gimnázium nem tudja őket befogadni, amint azt fentebb már kimutattuk, vagy csak a város terhére eső nagy költség (épületkibővítés stb.) árán. Kénytelenek lesznek idegenbe menni, drága pénzért ? A másik két helybeli gimnáziummal tehát a kérdés újabb nagy anyagi áldozatok nélkül meg nem oldható. Egy megoldási mód azonban van, amelyet mindenki örömmel fogadna s általános közmegnyugvásra vezetne : juttassa a közoktatásügyi kormány az állítólag a ferencrend támogatására, illetve kárpótlására felajánlott évi 50.000 P-t az iskola- fenntartó városnak segélyül. A ferencrendet ne bolygassuk, eddig is szé­pen tartotta fenn és gyönyörűen fejlesztette intézetét a maga erejéből. Viszont a város ennek a jelentős összegű támogatásnak birtokában nem­csak — mint láttuk — a nélkülözhetetlen városi gimnáziumot fogja to­vábbra is könnyebben fenntartani, hanem a kereskedelmi középiskolát is lényegesebb megterhelés nélkül a minisztérium kívánsága szerint. E helyütt akarjuk még megvilágítani a nem helybeli tanulók ügyét.

Next

/
Thumbnails
Contents