Obermüller Ferenc: Emlékfüzet az esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre reáliskola fennállásának hetvenötéves jubilieumáról 1857-1932 (1932)
34 biztosa, Mátéffy Viktor prépost-plébános, kormányfőtanácsos, ország- gyűlési képviselő mondotta fényes papi segédlettel. Mise után a közönség a kegyúri templomból átvonult a szomszédos vármegyeházba. A kaputól fel, a piros szőnyeges lépcsőkön végig az emeleti nagyterem bejáratáig az intézet tornaegyenruhás ifjúsága állott kétoldalt sorfalat. Pont 10 órakor érkezett Magyarország bíboros-hercegprímása, Meredi Jusztinon dr. esztergomi érsek kíséretével. A bíboros-hercegprímást a bejáratnál Lingauer Nándor dr., Komárom-Esztergom vármegye főispánja, Reviczky Gábor dr vmegyei főjegyző az alispán képviseletében, Glatz Gyula polgármester és az intézet igazgatója fogadták és kisérték fel a nagyterembe, amelyet zsúfolásig megtöltött az ünneplő közönség. Megjelenésükkel megtiszteltek bennünket a nevezetteken kívül: Fehér Gyula dr. nagyprépost, Báthy László prael. kanonok, a felsőház tagja, Drahos János dr. és Lépőid Antal dr. prael.kanonokok, Acsay István dr, a budapestvidéki tankerület kir. főigazgatója, v. Sxivós-Waldvogel József ny. honvéd- tábornok, öxv. Frey Ferencné, Hamvas Endre dr. pápai kamarás, hercegprímási titkár. Mátéffy Viktor és Frey Vilmos dr. országgyűlési képviselők, Bleszl Ferenc kincstári főtanácsos, az Esztergomi Takarékpénztár ny. elnökigazgatója, Kernenes Illés dr. bencés gimnáziumi igazgató, Bartal Alajos az érs. tanítóképző, Nádler István az érs. tanítónőképző intézet igazgatója, Blaskovics Piacid az érs leány- gimnázium, P. Weiss Richárd dr a ferencrendi Szent Antal-reálgim- názium 'gazgatója. Páli Sándor ref. lelkész, Spiegel Ármin dr főrabb1, a városi és vármegyei tisztikar, a tanítótestületek képviselői, a helyőrségi tisztikar küldöttsége, hivatalok, intézetek, egyesületek képviselői, számosán a város közéletéből, továbbá a szülők és a volt tanítványok igen szép számban. A műsor programmszerűen folyt le. Az ünnepi beszédet, (amelyet következő cikkünkben közlünk) az intézet igazgazgatója mondta. Az elismerés és helyeslés tapsa többszer szakította meg a szónokot és különösen akkor volt hangos, amikor az intézet leghőbb vágyáról : a nagyon várt emelendő új épületről szólott. Az iskolafenntartó város nevében Glatz Gyula polgármester köszöntötte a jubiláló intézetet, a város közönségének elismerését és köszönetét tolmácsolta a nehéz időkben, súlyos körülmények között derekasan végzett munka szép eredménye fölött, egyben Ígéretet tett, hogy az iskolafenntartó a jövőben is anyagi erejéhez képest mindent meg fog tenni, hogy reáliskolája további fejlődését előmozdítsa. A volt tanítványok nevében a legöregebb volt realista: Bleszl Ferenc, m. kir. kincstári főtanácsos, az Esztergomi Takarékpénztár ny. elnökigazgatója szólott a közönséghez, majd az ifjúsághoz, amely elé az önmaga példáját állította: hogyan lett a szegény árvafiúból kitartó szorgalommal, becsületes munkával nemcsak Esztergom város közéletének, hanem az ország pénzügyi világának egyik legelső vezető férfia; miként lett az apátián kis realistából a maga becsületéből protekció nélkül „mélióságos úr“. Ehhez kapcsolódott aztán a legifjabb nemzedék, a jelenlegi tanítványok nevében beszélő kis Országh Jenő 1. o. tanuló köztetszésre talált néhány szava, aki a Főmagasságú Bíboros Hercegprímás Úr előtt tanulótársai nevében is fogadalmat tett, hogy mindig szorgalmas,
