Obermüller Ferenc: Emlékfüzet az esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre reáliskola fennállásának hetvenötéves jubilieumáról 1857-1932 (1932)
35 jóviseletű tanulók, majdan munkás, istenfélő, áldozatos és erkölcsös férfiak akarnak lenni, okulva a legöregebb realistának, Bleszl bácsinak élő példáján. De készülni akarnak arra a másik nagy feladatra is, hogy ha majd újra megszólalnak a trombiták és mindnyájunknak el kell menni: ott lesznek az utolsó szálig és ha kell, örömmel hozzák áldozatul ifjú életüket is közös anyánk, édes magyar hazánk szabadságáért és boldogulásáért. A műsor utolsó előtti száma és mindenkit mélyen megindító jelenete volt az érettségiző tanúlók búcsúja az intézettől, az első ballagás... Mialatt az ifjúsági zenekar a cserkészindulót játszotta, hosszú sorban bevonult a pódiumra 26 tornaruhás I. osztályos tanuló. Mindegyiknek kezében hatalmas vándorbot, nyakában szép hímzett tarisznya Az emelvény jobboldalán állott a 26 sötétruhás maturandus, fejükön az intézeti diáksapkával. Áz érettségiző tanulók nevében Rothnagel János végzett növendék búcsúzott az intézettől és tolmácsolta tanulótársai háláját volt tanáraikkal szemben. Most következett a ballagás. Az intézeti igazgató néhány szóban megmagyarázta a vándorbot és a vándortarisznya szimbólumát. A vándorbot az a sok jótanács és jóra való tanítás, amivel az iskola nyolc éven át derék emberré formálni igyekezett növendékeit. Talán nehéznek tűnik most ez a bot, de ne dobják el maguktól, mert meredek az út az Élet hegyére... És jó lesz ez az erős bot akkor is, ha majd alkonyaikor a másik oldalon leereszkednek ... A tarisznyában pedig szimbolikus úfravaló: három pogácsa, zárt borítékban néhány emléksor kinek- kinek legkedvesebb tanárától és egy kis imakönyv — az életútra. A karzaton most felhangzott a régi, bús diáknóta: Ballag mára vén diák... Egymás után előlépett egy-egy kisdiák és egy nagydiák. A nyolcadikos fejére tette az elsősnek diáksapkáját és átvette tőle a vándorbotot és vándortarisznyát az útravalóval. Majd odaállt az igazgató elé, aki kézszorítással bocsátotta útra kedves volt tanítványait. Az ének mindjobban elhalkult... Az emelvény szélén pedig az intézet négy leánymagántanulója virágfüzéres kaput tartott az életbe kilépők fölé... Az ünnepély lelkes, meleg hangulatát nagyban emelték az intézeti vegyeskar pompás énekszámai, amelyek Dr. Rayman János kartársunk. az énekkar vezetője fáradozásának szép eredményei voltak. Az ifjúsági zenekart id. Zsolt Nándor zenetanár tanította be és vezényelte. Mindkettőjüknek szives buzgóságukért hálás köszönet. Az ünnepély után a közönség ismét a tanulúk sorfala között átvonult a reáliskola épületébe, ahol az emeleti tantermekben elrendezett RETROSPEKTÍV RAJZKIÁLLÍTÁST Glatz Gyula polgármester nyitotta meg. A rajzkiállítást nyolc napon át igen sokan látogatták. Szakemberek és pedagógusok élénken gratuláltak a kiállítás megteremtőjének és fáradhatatlan rendezőjének, Háber János kollégánknak. Ez a kiállítás nemcsak az ő lelkes munkájáról, hanem a rajztanításnak intézetünkben igen magas nívójáról tett beszédes tanúságot. E helyütt is hálásan köszönjük kedves kartársunknak sok évi buzgó munkásságát és a kiállítási anyagnak összegyűjtésével és elren3*
