Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)

- 36 "... fontos és szükségszerű, hogy a dolgozó rétegek tanulásra, szellemi felemelkedésre tömegesen jelentkező fiainak a NÉKOSZ mozgalma a következő évben még több otthont létesítsen."

Tanév végén a kollégium is tartott évzárót, amely nemcsak az ünneplés, hanem az évi számadás ideje is volt. Az első ilyen alkalomra 1947. június 22-én került sor. A meghívott vendégek között foglalt helyet a város polgármestere, a pártok, a szakszervezet képviselői és a szülők. Előttük és a kollégium 38 lakója előtt az intézmény igazgatója ismertette, .tékelte a küzdelmes esztendő eredményeit, eseményeit. Ezt követően nagy sikere volt a kultúrműsornak, melyből kiemelkedett az énekkar, melyet Szendrő Mihály vezényelt. Felfigyeltek a jelenlévők a tanulók által írott versek előadására, valamint a dorogi zenekar műsorára is. Az ünnepség végső aktusaként kiosztották azokat a jutalomkönyveket, melyeket Darvas József, Erdei Ferenc, Veres Péter és a koalíciós pártok adományoztak a jól dolgozó, tanuló diákok nak. A Dolgozók Lapja egy héttel az évzáró után ezt írja:

"Amit láttunk a népi kollégium záróünnepélyén, meg kell, hogy erősítse hitünket: ezek a munkásgyermekek méltóak arra, hogy támogassuk őket."

Egy év múlva - hasonló alkalomra - a Szabad Esztergom biztosít helyet a kollégium vezetősége által írott cikknek, mely méltatja a második esz tendőben végzett munkát, a közösségi nevelés eredményeit. Ugyanakkor felhívást tesz közzé, mely felszólít "minden tehetséges ifjút, jöjjön a népi kollégisták táborába".

Saját kis közösségén túl a népi kollégisták országos nagy közössége tagjának érezte magát mindenki. Az együvé tartozás nem lényegtelen bizonyítéka volt, hogy minden kollégista otthon érezhette ma gát az ország bármely kollégiumában, mindig számíthatott a barátok vendéglátására. A vendég soha nem érke zett későn, soha nem volt létszámfeletti. Egyszerű va