Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)

37 csóréjukat és fekhelyüket mindig megosztották az érkezővel. Mindehhez elegendő volt a nagyon egyszerű - talán primitív- kollégiumi igazolvány és a Kezességhez va^é tarxozás tudata. A messziről jött barát ilyenkor mi. .ig beszámolt saját közössége életéről, a vendéglátók ugyancsak igyekeztek kielégíteni tárr 'k kíváncsiságát.

Ha 'ét eddig ismeretlen fiatal bárhol összetalálkozott, "ij.ómban barátokká váltak, mihelyt kiderült, hogy mindketten a mozgalom tagjai. Azonnal akadt közös témájuk, amely összekapcsolta őket. Az egymással való kapcsolatteremtés ténye és igénye csak tágította érdeklődési körüket, gyarapította ismereteiket, amelyeket mindig a kor társadalmi problémáinak megoldásához kívántak felhasználni. A kollégisták akkor az egész országban kiemelkedtek diáktársaik közül. Ezt bizonyítja a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának Diák- bizottsága által - a középiskolai 48-as diákbizottságok számára - 1947. májusában rendezett országos kongresszus is, amelynek befejeztével a rendezők körlevelet adtak ki. Ebben többek között az alábbi olvasható:

"Bármennyire is élénk volt az érdeklődés,a résztvevők tömegéből fejjel kimagaslottak a népi kollégisták. Mikor egy évvel ezelőtt elindult a kollégiumi mozgalom, mindenki úgy vélte, hogy majd két- három év múlva termi meg első gyümölcseit. A kongresszus azonban azt mutatta, hogy már most, alig egy év leforgása alatt a népi kollégiumok eredményes munkát végeztek. Tagjai ugyanis nemcsak a legdemokratikusabb és leghaladóbb, hanem értelmileg is a legtöbbet mutató elemei voltak a kongresszusnak."

8.

A kibontakozó ifjúsági mozgalom és a kollégisták hamar egymásra találtak a városban és környékén, legfőképpen a bányásztelepüléseken. Az egyes