Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)

- 29 lemhordás, dohányzástól '/agy hazautazástól való eltiltás, utcán a sor végén való menetelés, hosszabb-rövi- debb ideig tartó kiközösítés. Ez utóbbi volt az egyik legnagyobb büntetés, mert ilyenkor napokig sem a vétkes nem szólhatott a kollégium területén belül senkihez, sem hozzá nem szóltak a társai. Előfordult, hogy az "elítélt" történelmi vagy irodalmi témájú dolgozatot írt.

Mai szemmel nézve talán vitatható egy-két kiszabott büntetés helyessége, de akkor feltétlenül előbbre lépést jelentett az előző időszakok fegyelmezési módszeréhez , eszközeihez képest. A büntetések kiszabásakor a népbíróság azt az elvet vallotta, hogy csak attól követel, akit becsül is, éppen ezért ítéletei nem voltak megalázóak. A végrehajtásért a népügyész volt felelős, aki megfelelő időpontban számonkérte a kiszabott feladat teljesítését, melyben őt gyakran segítette a közösség egyik-másik tagja is.

7.

A kollégium szervezeti keretei biztosították a lehetőséget ahhoz, hogy tagjai cselekvőén részt vehessenek koruk társadalmi, politikai életében, alaposan felkészüljenek jövendő életpályájukra.

Ehhez az út a példás tanulmányi munkán, a közösség érdekében végzett állandó tevékenységen és a politikai életben való részvételen keresztül vezetett. Ahhoz, hogy az utóbbi területen eligazodni legyenek képesek, maguknak is sokat kellett tanulniok, elméleti tudásuk gyarapodását a gyakorlatban is ki kellett próbálniok. Mindez eredménnyel hatott vissza a szakmai jellegű tanulmányokra. A kívülállók sokszor nem értették a kollégisták szakmai és politikai képzésének összekapcsolását, sőt az utóbbi jogosultságát sokan kétségbe vonták. Vádolták a fiatalokat, hogy a tanulás, a szakmai jellegű munka rovására politizálnak, "világfelforga- tással foglalkoznak". Ez nem felelt meg a valóságnak, mert mindig nagy súlyt fektettek arra, hogy a politi-