Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)
- 22 pun volt, míg a régi lakók a Bottyán János utcai bejáraton közlekedtek. Kezdetben meglehetősen nűvös légkör vette őket körül, legfeljebb azok váltottak velük szót, akikkel a középiskolában azonos osztályba jártak A légkör azonban lassan megjavult. Az iskolában, sz udvaron való találkozás lassan oda vezetett, hogy bebejártak egymás szobáiba; egyszer a másnapi iskolai feladat, máskor a Diákszövetségben elvégzendő munka, vagy éppen valamilyen'közös, baráti program megbeszélése végett. E barátkozás csak egyéni volt, nehezen vált általánossá. Kikerülni azonban nem lehetett. Egykét hónap elteltével az állami kollégium diákjai a népi kollégium teljes tagságát meghívták saját estjükre A testületileg bevonuló nékoszistákat a vendéglátók tapsa köszöntötte. A barátságosnak tűnt fogadtatás tulajdonképpen palástolta azt a távolságot, amely a két közösség politikai elvei között akkor még fennállott. Ez a találkozás viszont sorsforduló volt, mert alapjaiban gyengítette meg az őket elválasztó falakat. Ezt követően sokkal közvetlenebbül érintkeztek egymással egyénileg és csoportosan egyaránt, de a viták - társadalmunk aktuális kérdéseiről - még sokáig tartottak. A körülmények végre javultak, de ez csak látszólagos és ideiglenes volt, mert közben a mozgalom sorsa országosan pecsételődött meg. 5. A kollégiumba került fiatalok iskolai előképzettsége rendkívül vegyes volt. Egy részük már előzőleg is járt nagy anyagi nehézséggel küszködve középiskolába. Most nyugodtabb körülmények között folytathatta, de akadtak olyanok is, akik az elemi iskola pár osztályát végezték, és csak különbözeti vizsga letételével nyerhettek felvételt a város valamelyik középiskolájába. Elsősorban tehát rajtuk segített az új intézmény. Sok különbözeti vizsga engedélyezését kérő beadvány érkezett 1946-ban és 1947-ben a városi Szent Imre Gimnázium és a polgári iskola igazgatójához. Ez
