Némethy Lajos: Egyházi vizsgálat Esztergom vármegyében 1701-ben (1896)
12 plébános is elesett. Birtokul 200 forintért vásárolt szőlőt adományozott neki A4alo?iyay plébános. MARÓTH. Temploma a falun kiviil magas hegyen, elhanyagolt állapotban, boltivezet nélkül. Hogy egykor a katholikusok „A dorogi út mellett.“ A kir. városi határban, az ottani plébánia területén, a Strázsahegynek tövében, laposságban, az országút mellett, mely Esztergomból Dorogra vezet, a várostól fél órányira. „Kápolnát.“ E kápolna az Esztergom területén, a múlt században létezett 8 kápolna egyike, a Segítő bold, szűz tiszteletére volt szentelve. (Kan. vis. a. 1761.) E kápolna idő folytával igen kedveltté lett, úgy, hogy nem csak azok, kik az országúton mellette elhaladtak, látogatták meg azt, de a városbeliek is sokan kijártak hozzá. A kápolna őrzésére remeteség keletkezett. Mint ottani remetét az 1735—1761. évi visitatiók Kántor (Cantor) Mihályt említik. Ez gyűjtés után él, jár pedig e czélból az esztergomi kir. városban és Unyra, ide nagyon ritkán. Azonban éjnek idején a kápolnát egyedül nem hagyja, mert estére mindig visszatér. Ő a szent Ferencz-rend harmadik rendjének tagja, és mint ilyen fekete habitust visel. Körülbelül 1750-ben kapta meg a beigtatást e remeteségbe. Az 1761. évi visitatió idejében 50 éves volt. Midőn a Pálos-rend, melynek gondjára vala bízva e kápolna, megszűnt és a remeték pedig eltörültettek, a kápolnának nem volt gondozója és az 1789. évi vizsgálati jegyzőkönyv tanúskodása szerint az romba dőlni kezdett. Az 1825. évi jegyzőkönyv pedig már a kápolnát romokban heverőnek mondja, melynek helyébe a kegyelet a Szentháromság tiszteletére emelt szobrot. „Emelnek.“ Tehát 1701-ben a visitatió idejében építették a kápolnát. A visitatió jegyzőkönyvét Malonyay maga fogalmazta, ez abból is kitetszik, mert e kifejezést használta »emelnek« jelezni akarván azokat, akik emelik, építik, de nem akik emeltetik és építtetik, ez pedig ő maga volt, amint ezt az 1732. évi vizsgálati jegyzőkönyv mondja, az 1761. évbeli is azt erősiti, csakhogy hibásan hozzáteszi »E század huszadik éve körül.« »A törököktől 1663-ban szenvedett vereség.« E vereség ugyanazon év aug. 7-én történt Köbölkút és Párkány között. Ekkor temérdek keresztény esett a török kezébe. Ezekből 342-tőt Budára küldtek, 700-at pedig Esztergomban lemészároltak. (Ortelius, Chronica II. 263.) Tafferner Pál Jézus-társasági atya, gróf Leslie Walter nagykövetnek házi káplánja, ki nemsokára e mészárlás után Esztergomban volt, e rémtettről ezeket jegyezte fel: »Lelkem fájdalmát felinditotta egy borzadalmas látvány, midőn nem távol a várostól, járott helyen, az árokban több ezer keresztény fejet halomra hányva találtam. A vér még most is csepegett belőlök. Állatoknak és madaraknak prédául adattak a múltkori párkányi vereségből. Nem a csatatéren elhullottak, hanem a szerencsétlenül elfogottak és aljasan meggyilkoltak a hóhérok kezei alatt védtelenül és
