Némethy Lajos: Egyházi vizsgálat Esztergom vármegyében 1701-ben (1896)
IB építették, amellett tanúskodik az oltáriszentség számára való hely a falban. O Eminencziája bőkezűségéből bír vörösréz kehelylyel. Anyakönyve nincs, sem vagyonnal, sem visszatolás nélkül lemészároltak fejei ezek.« Caesarea Legatio. 177. Rozsnyay Dávid, ki szintén 1663-ban járt Esztergomban, szintén látta a fejeket és mondja: »Az fejeket és rabokat hordó törököknek az fővezér sok pénzt osztogatott, kinek-kinek külön marokkal. Ezek rakásba hányák a fejeket. De mit csináltak azután velők ők tudják.« Utóiratában hozzáteszi: »Megnyuzták és az török császárnak vitték szalmával megtöltve kopja hegyben.« Történeti maradványai. 326. Az 1825. évi visitatió határozottan mondja, hogy ott a hová Malonyay a kápolnát épitteté, a levágott fejek temettettek volt el. „Emlékére“ Nemcsak emlékére a vérengzésnek, de a vereségben elesett vagy az ez után legyilkoltak lelki üdvére. E czélra Malonyay rendelt évente mondandó négy csendes misét és pedig május, junius, julius és november havában, a Párkánynál lemészárolt nemes magyar és német katonák lelki üdvére. (így az 1761. évi visitatió.) A fő mise jul. hó 15-én, az apostolok oszlásának ünnepén volt, amidőn IOO frtnak kamatja alamizsna fejében, szegények közt osztatott szét, hogy ezek az elveszettek lelki üdvéért imádkozzanak. (így az 1732. évi visitatió.) Később hat misét mondtak érette e czélból. (így az 1780. évi visitatió.) »Melyben az akkori plébános elesett.« Hihetőleg esztergomi plébános. Ki volt ez? Annak semmi nyoma. Hol esett el »occubuit« magában a csatában-e? vagy azután gyilkolták le őt? Ez bizonytalan. Lehet azonban, hogy itt az 1701-beli plébánosról van szó, és ki van hagyva, hogy az atyja, vagy rokona az akkori, t. i. a visitatió idejebeli plébánosnak esett el. Az 1732. évi visitatió az emlitett Malonyaynak rokonát, az 1825. évbeli pedig Malonyay Pálnak édes atyját, Andrást mondja elesettnek. Fejét a többiek fejével ide temették. Adatait a visitátor Malonyaynak a plébánia levéltárában őrzött végrendeletéből merítette, és azt beszéli, hogy a török éveken át szabad ég alatt hagyta rothadni a lemészároltak testeinek halmazát. Fejeiket azonban átszállitatta a Dunán és utóbb a Strázsahegynél temettette el. Birtokul Malonyay a kápolnának 200 forintért vásárolt szőlőt adott. E szőlő 11 negyed volt és évente 200 akót termett. Azonban a szőlőn kivül gazdagította alapítványát azzal is, hogy a szüreteléshez való teljes felszerelésről gondoskodott, mely mind együtt volt saját lakháza présházában, sőt saját lakházát is alapítványa számára hagyta. Malonyay háza jelenleg a Benczések rendháza egyik részét képezi. Alapítványa kezelőjéül a Pálos-rend mária- nostrai székházát rendelte, azon szigorú föltét mellett, hogy ha az, a szabott feltételeket elmulasztja, az alapítvány átmegy Esztergom sz. kir. város kezelésébe. A Pálos rend eltörültetvén, birtoka s vele együtt eme alapítvány átment a vallásalap birtokába. Malonyay Pál életrajzát lásd: Ser. Par. 763. Alapítványáról pedig tesz említést Villányi, Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. 79 1. Végrendelete kelt 1724. jan* 24* Acta fund.
