Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)

Dr. Zádon János.

65

években gyakran panaszkodott, állandóan jól érezte magát, mint egész életében is keveset betegeskedett. Gyors és erős hízása ugyan némi aggodalommal töltötte el, de ki sem hitte volna, hogy végperczei, melyeket — mintha előérezte volna — az utóbbi időkben gyakran emlegetett, oly gyorsan fognak bekövetkezni. A végzetes napon (1887. deczember 17.) szokott kedélyességével ült az asztalnál, sőt feltűnően derültnek mutatkozott. Vidáman hagyta el az éttermet, a melynek küszöbét 22 év után utólszor volt átlépendő! Délután 3 óra körül érte a szélhüdés, mely egészen megdermeszté tagjait, különösen megbénította jobb oldalát és megfosztá beszélő képességétől. Harmadnapra némi javulást lehetett észrevenni, azonban ez csak utolsó fellobbanása volt a szikrának, mely aztán halvány fényével lassacskán végleg kialudt. Tizenkét napi szenvedés után, mely alatt a legodaadóbb ápolásban részesült,1 deczember 30-án délután 5 órakor csendesen elszenderült az Urban.2

Amily őszinte részvétet keltett Zádori szomorú esete nemcsak a városban, hanem mondhatni az egész országban, épp oly mély fájdalommal találkozott

1 Az orvosi segélyben Dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos, városi főorvos és Dr. Rapcsák Imre hgprimási uradalmi és t. megyei főorvos része- sitették. — Az ápolást az irgalmas nővérek végezték a vizivárosi zárdából.

9 Az esztergomi főkáptalan a következő gyászjelentést adta ki: «Az esztergomi Főkáptalan saját és az illető rokonok nevében fájdalmas szivvel jelenti szeretett tagtársának, nagyságos és főtisztelendő Zádori János urnák, Pápa Ő Szentsége tiszt, kamarásának, az esztergomi főszékesegyház mester- kanonokjának, az esztergomi érseki papnevelde hittanárjának, zsinati vizsgálónak, a szeplőtelen fogantatásról czimzett akadémia tagjának, a szent hittudományok tudorának f. hó 30-án, esti 5 órakor a szentségek ájtatos felvétele után, élte 57-ik, áldozárságának 34-ik évében szélhüldés következtében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei 1888-ik év január 2-án, délelőtt fél 9 órakor fognak az érseki papneveldében beszenteltetni, s 9 órakor a főszékesegyházban a megboldogult lelke üdvéért mondandó ünnepélyes gyász-szentmise után ugyanazon főszékesegyház sirboltjában örök nyugalomra elhelyeztetni. Esztergomban, 1887. évi deczember hó 30-án. Az örök világosság fényeskedjék neki U