Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)

6.2

Dr. Zádori János.

Azonban jóllehet szembaja folytán igen kívánatos lett volna Zádorira nézve, hogy kímélje magát, mindazáltal nem tudott ellentállni a munkának. Igaz ugyan, hogy dogmatikáját nem folytatta, de azért még mindig irt és dolgozott. Nevezetesen sajtó alá rendezte beszédeit, melyek a bibornok herczegprimás aranymiséjének ünnepe alkalmából 1886-ban „Alkalmi Szent Beszédek“ czim alatt jelentek meg.1 A következő évben egy imakönyvet készített kisebb gyermekek számára. A munkát teljesen befejezvén, átadta Steinbrenner kiadónak, kinél az nemsokára v Gyermekimák“ czim alatt lesz kapható. Ezeken kívül több más munka is feküdt íróasztalán.

Különös kedvvel dolgozott a „ Jézus Istensége“ czimmel ellátott, de befejezetlenül maradt munkán, melyben mint készen levő töredékeiből látható, e magasztos tant könnyed, kedves modorban, párbeszéd alakjában akarta fejtegetni és az egész müvet egy megtért naplója gyanánt feltüntetni.* 1 2

rum, qui a triginta ferme annis scriptis meis favebant, nunquam facéré desi- nam.» (Végül e füzetben búcsút akarok mondani olvasóimnak, mert közeleg az időkor, melyet Ábrahám látott. Éltes korban állva, nyiltan bevallom tehát e lapokban hálás érzelmeimet és nem szűnöm meg soha jólétét és épségét kivánni olvasóimnak, kik csaknem harmincz éven át kedvező fogadtatásban részesítették irataimat.) J. m. 3. lap.

1 A munka magában foglalja a régebbi, már megjelent és kiadatlan beszédeit. így: «Sz. Mária szepl. fogantatásáról.» — «Három bucsujárási beszéd.» — «Beszéd sz. Feliczián ünnepén.» — «Széchényi István halálakor.» — «Sz. István ünnepén.» — Van benne továbbá néhány beszéd, melyek korábban a «Lelkipásztorban» láttak napvilágot. — Mint ritkábban található szónoklatok, különös emlitést érdemelnek a «Virrasztási beszédek» (123—192. lap.) Mint az ország több vidékén, úgy Esztergomban is szokásban van, hogy a hivek nagycsötörtök éjjelén a kálváriát látogatják és ott ájtatosságot végeznek. Ezen ájtatosság alkalmával tartotta Zádori e beszédet éjjeli 11 órakor az 1876—1886. években.

2 Az «Előszó» világosan mutatja a mű czélját és alakját. «Bizonyos társaságban — úgymond — szóba kerültek a vallási titkok, mire egy ur komolyan kijelentette nem tetszését a felett, hogy még századunkban is titkokat hirdetnek a vallás szolgái.» Néhány kihivó hetykeséggel elmondott példa után, a társaság egy fiatal nő tagja e szavakkal fordul hozzá: «Azért kell hinni,