Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
Dr. Zádori János. 5* mányában, gazdag ismereteiben, lelkesedésében, odaadásában és tapintatában a legszilárdabb biztosítékot arra nézve, hogy kik a bajok természetét éles tekintettel alaposan felismerték, tudni fogják kijelelni és czélirányosan alkalmazni azon gyógyszereket is, melyek azok orvoslását, megszűntét reményleni engedendik. Az uj folyóiratot országszerte feszült kíváncsisággal, élénk érdeklődéssel várták az irodalom barátai és általános megelégedéssel fogadták annak első füzetét, mely 1870. január havának végén került kezeik közé. Különös tetszéssel találkozott azon tartalomgazdag munkarend, melyet a folyóirat első füzete „Föladataink“ czim alatt tárt az olvasók elé. Hivatkozván IX. Pius pápának a vatikáni zsinat megnyitása alkalmából mondott szavaira: „Certum hoc tempore Ecclesiae Dei metuendum esset exitium, si ullis hominum machinationibus et conatibus excindi posset“1: védekezik a programra azon állítás ellen, mintha pessimismus volna sötét színekkel jellemezni az egyház jelen állapotát és részletesen felsorolja mindazon bajokat, melyek az egyházzal szemben ellenséges indulatu társadalomban minden lépten- nyomon találhatók. Majd e bajok forrásait kutatja a programm és kérdezvén : „Minek tulajdonítható, hogy a kath. egyház isteni erejét sok századon át oly gazdagon gyümöl- csöztette az emberiség érdekében? És minek tulajdonítható, hogy mai nap ezen isteni erőt kevésbé képes értékesíteni?“ — azt mondja: „A fegyverek között, melyekkel az egyház kiváló sikerrel élt az emberiség meghódítására, különösen kettő volt leghatalmasabb: a felvilágosodás terjesztése és a szeretet gyakorlása.“ * * «Félni kellene az egyház bizto3 végveszélyétől, ha azt emberi cselszövések és törekvések által meg lehetne dönteni.» Allocutio habita in Vaticana Basilica Sacro Oecumenico Concilio inchoando. Die 8. Decembris. 1869. «Quod votis omnibus.»
