Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
Dr. Zddori János. 53 Bebizonyítva ezután, hogy sok századon át az egyház volt a haladás és emelkedés legfőbb tényezője, a nyomor és szenvedések leghatalmasabb enyhítője; hogy az egyház állott azon mozgalmak élén, melyek a társadalmak politikai szervezkedését, erkölcsi nemesbülését, szellemi művelődését és anyagi jólétét ügyekeztek előmozdítani: kimutatja, hogy az egyház ma is ugyanazon irányban halad, ma is ugyanazon áldásos tevékenységet fejti ki és habozás nélkül a „legvakmerőbbnek“ nevezi azon állítást, „hogy napjainkban a kath. egyház köréből eltűnt a tudomány és szeretet szelleme.“* 1 E mellett azonban nem hallgatja el a programm azon tényt sem, „hogy erőnk és buzgalmunk sok tekintetben lankadni kezdett, vagy legalább nem emelkedett arányban a körülünk óriási léptekkel haladó civilisatio és a növekedő nyomor igényeivel és hogy ennek következtében lassanként, észrevétlenül leszorittattunk, részben lesiklottunk a vezéri polczról, melyet ellenségeink siettek elfoglalni.“2 Figyelmeztet azon alaptalan illusiók veszélyeire, melyekkel „jó lelkek szokták magukat és másokat a társadalom romlottságával, keresztényellenes szellemével szemben vigasztalni és bátorítani.“ Azonban jóllehet hangsúlyozza, hogy „nincs jogunk elbizakodni“, határozottan állítja azt is, „hogy nincs okunk kétségbeesni“ — mert „az újkori társadalmak is fogékonyak az egyház által képviselt magasabb erkölcsi rend hatásainak befogadására“ és biztos kilátás van arra, „hogy meghódoljanak az egyház szellemi hatalmának.“3 Amily leplezetlenül tárja fel a programm az uralkodó bajokat, épp oly éles megfigyelésre és mély belátásra valló szakértelemmel és alapossággal tünteti fel azon módokat és eszközöket is, melyek alkalmazása mellett „képes lesz az egyház régi hivatását az uj1 Uj M. Sión. 1870. I. évf. 6. lap. 1 U. o. 7, 8. lap. • U. o. 9. lap.
