Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)

Dr. Zádori János,

5i

tárgya volt, mint ma. De nem találkozunk időkkel, midőn annyira megvetve, befolyásától oly nagy mértékben megfosztva lett volna, mint ma. Az állami és törvényhozási alakulások, szerencse, ha csak ignorál- ják az egyház hitelveit és jogait; többnyire egyenesen ellenséges állást foglalnak el azokkal szemben... Már-már odáig jutottunk, hogy csakis azon hírlapok és könyvek számíthatnak tetemesebb közönségre, melyek a kath. felfogásokat és intézményeket egy rég letűnt kor hagyományainak tekintik, vagy gúny- és nevetség tárgyává teszik. A közerkölcsiség hanyatlásáról megdöbbentő ékesszólással beszélnek a hivatalos statisztikai közlések... Templomaink mindinkább a szegények és műveletlenek menhelyeivé válnak. Az előkelők és müveitek sorai azonban évről-évre ritkulnak. Magát katholikusnak vallani és bizonyítani napjainkban a bátorság nagyobb mértékét igényli, mint két évtized előtt magát a szabadság harczosának mondani.“1

E meggyőződésben elhatározta a két lelkes férfiú, hogy minden erejét, idejét és tehetségét feláldo- zandja úgy a kath. tudományosság fejlesztésére, mint az egyház helyzetének Magyarországban lehető javítására. Elhatározta Zádori, hogy Dr. Fraknói Vilmos társaságában uj életre kelti a „Magyar Siont“ és „a helyzet őszinte fölleplezése, a jogos igények nyílt hangsúlyozása, a vallásos hűség és ügyszeretet vezérelte higgadt és emelkedett eszmecsere által igyekezni fog lehetővé tenni az elodázhatlan nagy kérdések megnyugtató megoldását.“2

A lelkes elhatározást nemsokára erélyes tett követte ; a fenkölt terv rövid idő alatt a megvalósulás stádiumába lépett. A „Magyar Sion“ megszűnt, de Phönixként „ Uj Magyar Sión“ név alatt csakhamar uj életre támadt — magával hozván szerkesztőinek Fraknói Vilmos és Zádori Jánosnak terjedelmes tudo’ Uj Magyar Sión. 1870. I. évf. 3. 4. lap.

8 U. o. 15. kp.

f