Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)

50

Dr. Zádori János.

tósabb ápolója — a siker, mely működését kisérte. Már pedig, mint egy jeles férfiú mondja: „A siker embere lehet lelkesedett, sőt kell, hogy legyen.“

Tagadhatlan is valóban, hogy Zádori őszinte lelkesedéssel szentelte magát az irodalmi munkásságnak és e lelkesedés úgy megaczélozta erejét, hogy a legritkább odaadással és kitartással függött kedvencz foglalkozásán. De épp e lelkesedése és tettvágya volt az, mi őt egy időre elvonta az önálló fellépésektől.

Tudós történészünk, Dr. Knauz Nándor 1869-ben megszüntetne azon nagybecsű folyóiratot, melyet „Magyar Sion“ .név alatt, főleg a magyar egyház- történet fejlesztése érdekében fiiét éven keresztül nagy tudományossággal és bámulatos" szorgalommal szerkesztett. A folyóirat beszüntetésének hire' leverő hatást gyakorolt a tudomány lelkesebb barátaira, művelőire és pártolóira. Őszinte sajnálkozás sál értesült a magyar közönség arról, hogy a kitűnő’ folyóirat, mely nemcsak a tudományosság gyápontja volt, hanem a valódi hazafiság nemes érzetének tüz'es élesztője gyanánt is tekintetett, bevégzendi pályafutását. Igen nehezen tudtak az érdeklődők megbarátkozni a lap megszűntének gondolatával és hőn* óhajtották, vajha uj életre támadna.

Zádori, ki a folyóiratnak szorgalmas munkatársa volt, tudós barátjával, Dr. Fraknói Vilmossal szintén sokat beszélt és tanácskozott a folyóirat sorsa felöl. Mindketten mélyen érezték, hogy a folyóirat megszűnte határozott veszteség a hazai tudományra nézve. E mellett szorult kebellel gondoltak a szomorú egyházi viszonyokra. Nagyon jól ismerték u. i. azon vigasztalan helyzetet és körülményeket, melyek között az egyháznak napjainkban küzdenie kell. Világosan mutatják e tényt azon szavak, melyeket a folyóirat megindításában közzétett programúiba iktattak.

„A történelem lapjain találkozunk időkkel, midőn egyházunk hevesebb üldözés és mélyebb gyűlöletnek