Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
44 Dr. Zádori János. pápa a szendeség szeraélyesitése, jellemének fővonása az irgalom, a jóság, a megbocsátás. Szendesége nem annyira a természet ösztöne, mint inkább egy nagy meggyőződés, a Krisztus parancsának eredménye, mely gondolatonként hullott szivébe. Szelídségét csupán Istenbe való rendületlen bizalma múlja felül... Az egész emberi nemet ölelő szeretetében azt nyerte, hogy egy fejedelmet sem szeretnek úgy, mint őt. Mert ha állásának vannak is ellenségei, személyének nincsenek... Arcza öntudatlan derűjén a jóság szépsége tükröződik ... Szinte lehetetlennek látszik, hogy e virágzó szép arcz a szenvedés virága; mert ritkán szenvedett fejedelem annyit, mint Pius, ifjan feldúlt pályája reménytelenségétől egész a mentanai csatáig, hol győztek ugyan seregei, hanem sok szív törött meg.“1 Különösen nevezetessé teszi az 1869. évet a „Spanyol-ut“ megjelenése. Szenvedélyes utazó lévén Zádori, alig múlt el tanév, melynek szünidejét valami nagyobb utazással ne töltötte vqlna. Szerette volna egész Európát megismerni. Leginkább érdekelvén őt Olaszország, azt látogatta meg legelőször. Majd 1867-ben Francziaországot utazta be, mig a következő szünidőben Spanyolországot szándékozott megtekinteni. Tervének gyors megvalósítását jelentékenyen elősegítette azon körülmény, hogy tudós barátja és több ízben utitársa,3 Dr. Fraknói Vilmos, „Pázmány * * 1 Emléklombok IX. Pius életéből. 18. lap. * Egyedül nem szeretett utazni. «Sokszor történt — úgymond — hogy midőn magam jártam, minden ok nélkül, ha senkisem bántott is, vigasztalan érzület, bánatos hangulat szállt meg. A mi a jégverés a virányos mezőn, az a kedvetlenség, ingerlékeny kedély az utazóra nézve, mert ilyenkor semmi sem érdekli, minden unalmára van. Ezen órák el vannak veszve, mert nemcsak elpattognak róla a benyomások, hanem terhére van önmagának . . . Vajmi nagy áldás ilyenkor egy habzó kedélyű utitárs! Olyan szükséges ez, mint a pénz, mert e nélkül sem lehet útra kelni. Ezen meggyőződésemnél fogva, határtalan bámulatom tárgyai mindazok, kik mégis csak maguk szeretnek utazni.» Spanyol-ut. 327. 328. lap.
