Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)

Dr. Zádori János.

39

czéljának véghatáránál, megelégedetten tekint vissza a befutott pályára és örömet érez a felett, hogy a hosszas vándorlást bevégeznie, az eléje gördült akadályokat legyőznie sikerült.

Zádorinak ezen önkéntelenül érzett örömét csak azon tudat lelkesítő vigasza múlta felül, hogy keresztülhatolva a kiszabott munka és szigorúan meghatározott teendők körén, szabadabban rendelkezhetik idejével, akadálytalanabbul foglalkozhatik az irodalommal és megvalósíthatja ama forró óhaját, mely- lyel a nagy világot megismerni vágyódott.

Élete ezen időtől fogva a szó legszorosabb értelmében az irodalmi munkásság lánczolata. Mint valódi tudós, szobájának négy fala között tölté idejének legnagyobb részét. Meghatározott és szigorúan követett életrendjébe, mely napi sétáján kívül csak a munkát ismerte, némi változatosságot egyedül a szünidő hozott, melyet rendesen nagyobb utazásokra fordított. Beutazta csaknem egész Európát. Többször fordult meg Olasz-, Franczia- és Németországban. Bejárta egész Spanyolországot. Magyarországnak és Erdélynek csaknem minden vidékét ismerte. Az osztrák birodalom örökös tartományaiban egészen otthonos volt. Különösen gyakran utazott Csehországba, hol a carlsbadi fürdőt szokta volt használni és hosszabb- rövidebb időt tölteni Winterbergben, Steinbrenner János nagy kiadónál, kivel sürü összeköttetésben állott.

Legelső nagyobb utazása, melyet Dr. Fraknói Vilmos akkor esztergomi papnöveldéi tanár társaságában tett meg 1867-ben, olaszországi útja volt. A klaszszikus olasz föld, az örök-ifjú, mint ő mondja, a „dicsőségfáradt“ Róma megismerése képezte egyik leghőbb vágyát. Látni akarta Rómát, a világtörténet ezer viharával dicsőségesen megküzdött azon várost, melynél mint Horácz mondja, „a ragyogó fogaton haladó dicső nap sem láthat nagyobbat“; a hol Jókai sze