Weisz Márton: Besze János életrajza (1936)
262 WEISZ MÁRTON érdemileg nem intéztethetett el, de hogy főbenjáró vagy becsületbevágó vagy hazafiatlan cselekedetet nem követhetett el s az egész csak irigységből eredő rágalomhadjárat volt, az kitűnik abból, hogy 1861-ben újból képviselővé választották. 1848. július 7-én Mészáros Lázár hadügyminiszter Besze Jánost nevezte ki az esztergomi nemzetőrség zászlóalj parancsnokává. Az akkori jogszokás, sőt a mai szerint is a két állás összeférhetetlen volt. Besze János úgy vélte, hogy nagyobb szolgálatot tehet hazájának, ha a vérzivataros napokban a szónoklás harcteréről az igazi harctérre megy s a képviselőháztól szabadságot kért tiszti működése tartamára, amit az készséggel meg is adott neki. Mégis e jószándékú cselekedete is egy újabb rágalomhadjáratnak lett a megindítója ellenfelei részéről, amelyet véglegesen csak a szabadság- harc leveretése hallgattatott el. Pedig a haza ege fölött ekkor már vészes felhők sűrű-, södtek. A nemzetőrségre, mely tulajdonképpen azzal a célzattal alakult meg, hogy a város rendjét biztosítsa, komoly, súlyos feladat hárult. A nemzetőrség lett a rendes sorkatonaság s bizony erősen megcsappant a lelkesedés, mikor arról volt szó, hogy a város falain túlra is ki fogja őket szólítani a kormányrendelet. Ez nemsokára be is következett. 1848. augusztus hó 8-án kelt Mészáros hadügyminiszter rendelete, mely az Esztergom vármegyei, így az esztergomi nemzetőrséget is Komárom megszállására rendelte ki. Esztergomból mintegy 400 főnyi csapat indult útnak. Augusztus 10-én, a mai Széchenyi-téren, kora baj-
