Az esztergom-vármegyei kerületi betegsegélyező-pénztár jelentése az 1896. évről (1897)
4 A lefolyt 3 év alatt a pénztárnak 15.475 tagja volt és pedig: 1894. évben 1895. évben 1896. évben 3079 4735 7661 kik közül kezeltetett: 1894. évben 1895. évben 1896. évben Összesen biztositott tag: .... 2091 3572 4155 9818 tag, ingyen kezelt családtag: 664 1211 1431 3306 A pénztár tehát czéljának és rendeltetésének mindenben megfelelt, mint azt a fenti adatok, valamint azon körülmény is mutatják, hogy a taglétszám évről-évre fokozatosan emelkedik. Az első évben az alkalmazott munkások nagy része még tiltakozott a belépés ellen, de ma már rövid 3 év alatt az oly munkások száma is, kik munkanélkül állnak s kiknek az alapszabályok saját tetszésüktől teszik függővé a továbbfizet- hetést, azaz megengedik, hogy az időre mig munka nélkül vannak, a tagsági dijat önmaguk fizethessék, napról-napra növekedik. Azonban nem csak az ily tagok száma, hanem a rendes tagok száma is növekedik évenkint átlag 2000-el ; az önként belépő tagok száma habár szintén növekedő félben van, mégsem érte el még azon minimumot, melyet a nagy előnyök biztosítása mellett már az első évben el kellett volna érnie. A pénztár vagyonállapota bár ezideig eléggé kedvező, mégsem mondható arányosnak a tagsági szaporodással. A bevétel az elmúlt 2 évben majdnem egyenlőnek mondható, mig a kiadások összege évről- évre emelkedik. Ennek magyarázata egyrészt a családtagok ingyenes kezelésében és különféle segélyezésében, másrészt pedig a törvény azon intézkedésében rejlik, mely a betegsegélyző pénztárakra hárítja még a balesetek által okozott kezelési segélyek folyósítását is. Igaz ugyan hogy a törvényhozás még 1893-ban kilátásba helyezte az ipari és gyári alkalmazottaknak balesetek ellen való biztosítását, de erre vonatkozólag egyelőre az 1893. évi XXVIII. t. ez. 1. § a csak any- nyit mond, hogy „addig is mig a munkásoknak a balesetek esetére való biztosítása külön törvény által lesz szabályozva, a törvény által megállapított segélyezés, a balesetekből kifolyó betegségi, illetve halálozási esetekben a betegsegélyző pénztárakra háramlik.“ Addig is tehát, mig ez a kilátásba helyezett törvény nem létesül, igen sok oly segélyösszeg folyosittatik, mely tulajdonképen más ezé- lokra, a tisztán betegségből eredő bajok orvoslására volna fordítandó. E törvény megalkotásával a betegsegélyző pénztárak jobban megfelelhetnének tulajdonképeni czéljuknak, s megszűnnék azon anomália is, hogy a pénztár nem volna kénytelen oly segélyeket kiadni, melyek nem őt illetik, azaz nem kellene oly balesetekből származó betegségi és halálozási segélyeket folyósítania, melyek vagy a munkaadó, vagy az alkalmazott hibájából, gondatlanságából származnak.
