Az esztergom-szenttamási róm. kath. alapítványi elemi fitanoda vázlatos története (1893)

III.

A nagy szorgalmazás után keletkezett itt valamely zugiskola féle tanoda, de ez vajmi keveset felelt meg az igényeknek, azért elhatározta magában egy nemes szivű emberbarát, hogy egész vagyonát a Szent-Tamáson állítandó iskolára hagyományozza.

Eme, örök hálára érdemes, ritka áldozatkész- ségü jótevője az ifjúságnak és barátja a tanügynek Rosenbach Jakab Vincze volt. Ő élete czél- jául a rabkiváltó szerzetet, máskép Trinitárius rendet tűzte ki. Ebből ó 1780-ban az esztergomi érseki fömegyébe vétetett fel és nov. 25-kén helyi káplán (capellanus localis) lett Ó-várott, onnan 1799. szept. 26-kán megkapta a loóczi plébániát, amelyről 1825- ben, szembaja miatt, lemondott, s Szent-Tamáson telepedett meg. Ott megvette az 51. számú sarokházat, melynek egyik homlokzatja a főtérre, másik a kápolna felé néz. E házban töltötte, utóbb szeme világát veszített aggastyán, hátralevő éveit, Istenben helyezett bizalommal és példás nyugalommal.

Már 1836-ban jun. 6-án elkészítette végrendeletét, amelyben egyetemes örökésévé a szent-tamási szegényeket tette. De erről behatóbban gondolkozva* ama határozatra jött, hogy pótvégrendelet által megváltoztatja előbbi intézkedését, s vagyonát hasznosabbra fogja hagyni. Álljanak itt a végrendelkezőnek erre vonatkozó saját szavai: „Behatóan