Az esztergom-szenttamási róm. kath. alapítványi elemi fitanoda vázlatos története (1893)

8

fontolóra véve a szent-tamási lakosság szükségleteit, melyek elseje a jó rendezett tanoda, amelyben a gyenge ifjúság oktatást nyerjen a katholika hitről és a keresztény erkölcsök parancsolatairól, aminek üdvös gyümölcsei az egész községre fognak háram- lani. Mindent tehát — folytatja a jámbor végrendelkező — ami hagyatékomból, a kifizetendők után marad, a szent-tamási községben állítandó iskolára szánok“. A továbbiakban pedig rendeli, hogy a mindenkori esztergom-vizivárosi plébános gondoskodjék arról, miszerint végrendelete teljesüljön, őt rendelvén az általa alapított iskola felügyelőjévé.

E nemeslelkű alapitó 83 éves korában hagyta el e múlandóságot és 1840. márczius 22. temettetett el, barátja, Miskolczy Márton apátkanonok által a szenttamási sirkertben.

Büttner Károly, az érsekvárosi akkori plébános, a végrendelet teljesítéséhez azonnal erélyesen hozzálátott. 604 írtért az 5000 írtra becsült lakházat tanodává oly serényen iparkodott átalakítani, hogy ugyanazon évnek őszén általános örömre az megnyitható volt.

A tanító fizetésére az alapitónak barátja M i s- kolczy Márton tinnini püspök és esztergomi nagyprépost, 1844-ben 1450 irtot tett le az esztergomi főkáptalannál, melynek kamatjait tényleg a tanító nyeri.

Az iskola e mindkét alapítójának arczképe olajban festve, az iskola falait disziti.

A nevezett alapítványokon kívül újabb időig több újabb alapítványt is nyert az iskola. De mindezek kamatai együttesen, a házbér jövedelemmel együtt nem elegendők arra, hogy azokból a tanító