Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

-50utóbb módosították, a kupolacsarnokban összefutó hosszhajó, a szentéllyel aránytalanul megnyúlt, míg az ugyaninnen kiinduló kereszthajó szinte jelképessé zsugorodott.

Az oldalsó harangtornyokat, amelyeknek alsó szakaszát , a felső hengeres szakasztól eltérően, nyolcszegletesre alakították, félgömbalakú, latinos hangulatú kupola fedi. Az alsó - részt három körivben záródó ablak, a felső - hengeres - szakas négy ablak és lapos falpillérek tagolják. A tornyoknak a tem - plom testéhez kapcsolódó boltíves árkádjaiban zárt folyosó húzódik, felettük balluszteres korlát. Az előcsarnok fogrovatos dlszü főpárkánya végigfut a tornyokon s a templom testén is.A párkány felett, az oldalhomlokzatokon felmagasodik a falkikép- zés. Az északi és déli oldalhomlokzaton enyhén kidomborodó ri- zalit jelzi a kereszthajót. A nyugati homlokzatot négy erős fa pillér tagolja három egyenlőtlen mezőre; a középső kapu-mezőt félkörives kazettás heveder zárja. Az itt lévő bejárathoz tiz lépcső vezet. A hossz- és kereszthajó metszés-terét huszonnégy oszloppal körülfogott s tizenkét ablakkal tagolt kupoladob zárja. A rontott keresztalaprajzú főtemplomnak oldalhajói rövidek, A csarnokbelső főhangsúlyát az erősen megvilágított kupola tere adja meg, ehez csatlakozik a magas boltozású szentély, a kereszthajók s a hosszhajó. 1 hossz és kereszthajót kazettás hevs derekkel tagolt dongaholtozatok fedik.

A második világháború idején, amikor a német parancsnok - ság megfigyelőállást létesített a Bazilika tetején, súlyos ká - rok érték a főtemplomot. Sérüléseit az elmúlt évek folyamán fokozatosan javitják meg.