Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

-42Börzsöny határvidékére. A fellegvár északi körbástyája, eint az abból máig levezető vízvezeték aknája s a Dunáig haladó oldalbástyák /cortinák/ maradványai mutatják, szorosan összefüggött a Dunaparton álló Víziváros bástyarendazerével s annak é- szaki kulcspontjával, az úgynevezett Veprech-toronnyal, Malom- bástyával, vagy mint a XVI. században mondták, Viz-várral. Az északi rondella és a dunaparti Veprech-torony /Berényi Zsigmon< utca 20./ észak felől zárta el a várrendszert. A hegyoldal és i Veprech-torony közt állít a dunamenti régi út kapuja, amelyet a régi rajzok szerint előretólt bástyatomyok is védtek.Ma már a kapunak csak nyomai láthatók a Berényi Zsigmond utca vároldal felé eső végén; a kapuvédő bástyatornyoknak nyoma sincs. Az é- szaki rondella és a vele várépitészetileg szoroséin összefüggő , dunaparti Veprech torony a Vár legérzékenyebb pontja volt. Az alsó bástyában, a Veprech toronyban ugyanis források fakadnak. Ezeknek vizével a félkörbástyán belül hajdan malmot hajttattak, m&jdpedig a XV. század végén ezekből a forrásokból merítették a vér vizemelő-frépezetének, helyesebben - az akkoriban technikai csodaszámba menő - viz-szivattyújának vizét. /Ismeretes, hogy e zen a XV. századi építésű viz-szivattyún kivül a Várhegynek csu pán egy kútja volt, nem számítva az esőviz összegyűjtésére szol gáló két ciszternát./ A vizmü - csakúgy, mint Visegrádon, 3udán és Nándorfehérvárt, a vár vérkeringésének ostrom esetén szive é motorja volt. így nem csoda, hogy 1543-ban Szülejmán szultán a dunaparti Veprech tornyot foglalta el elsőként s ezt igen rövidesen a Vár feladása követte. A Veprech torony belsejében fakadó források vizét a XIX. században megújított s a Várba felveze