Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

ze tő vízvezeték az újkorban is hasznosította; a források Jelenleg a városi vizmü hozamát gyarapítják.

ha nár, az északi rondellával összefüggő Veprech to — yonnyal kapcsolatban tekintetünket a vár alatti Dunapartra i - ranyitjuk, jrdemes felhívnunk a figyelmet arra, hogy a Duna - part egyre omladozóbb vízivárosi bástyái Magyarországnak immáron utolsó dunaparti vármaradványai. Helyreállításuk, kibontásuk az esztergomi műemlékvédelmi munkák egyik feladata lesz.

Az északi rondellátál a dunai bástyák mentén a régi fellegvár gyalogkapujához s annak kaputornyához érkezünk. Régente felhagyott gyalogkapu ez. Két út vezetett fel hozzá. Egyik az a mai Primási palota felől indult, a másik, erős oldalfalak védelmében, a vjzparti Veprech-toronyhoz vezetett.Ezt az utóbbi lépcsős gyclogutat a Várban taryázó német katonák az újkorban a "Ketzenstiege" - vagyis Maoskalépcső névvel illették. A gyalogkapu védő tornya ma lakóház, a belőle kivezető kapunyilást az uj építkezések során, elfalazták. Kibontása és megayitésa, valamint a Várhegy nyugati oldalának kertészeti rendezése a jövő város - szépitési feladatainak egyike. A gyalogkapu megnyitása látványos és értékes részletekkel gazdagítja majd a Várhegy dunai főnéze - tét.

Az északi rondellától és a gyalogkapu védőtornyától a Bazilika felé haladva a Vér régi kútjához érkezünk. A kút és a főtemplom északi zárófala között 1957-ben feltártuk az érsekek régi, árpádkori palotájának pincéit és alapfalait s azok visszate- metése előtt megállapíthattuk, hogy ez az épület a középkorban rátámaszkoüott a várfalakra s belőle, pincéi keresztül. írat