Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

-22Az 1242. évi tatárdúlás után, másfél évtizeden át, újabb , tatár támadás rémhírében élt Magyarország. Ennek jegyében kezdte meg IV. Béla király - épen az esztergomi vár példáján okulva - várépitóseit. Városai polgárságának egész sorát, - Győr, Zágráb, Buda, Pest lakosait - kényszeríti arra, hogy feldúlt városaikat elhagyják s a pogárságot védett várakba telepíti át. A király hasonlóképen járt el Esztergomban is. 1249-ben az érsekeknek adományozza itteni királyi palotáját, ennek ellenében az érsek Esztergom polgárainak engedi át a Várhegy északi oldalán állt palotáját s az «ónak közelében állt egyházi épületeket, plébániájukként pedig a Szent István protomartir templomát teszi meg. A tág helyhe szokott esztergomi latinusok bizony nehezen találták fel magukat,- mint maguk mondták, - "papok és halottak szomszédságában".

1256-ra, amikor eloszlik a tatárok visszatérésének rémképe , a király visszatelepiti a latinusokat vizparti városukba, a mai Esztergom Belvárosának vidékére. Az az 1256. december 17-én kelt királyi oklevél, amely egyrészt az érseknek véglegesen visszabo - csátja a Várhegyet, részben pedig engedélyezi az esztergomi pol - gárok visszatelepülését a Királyi városba, Esztergom város máso - dik megalapításának emléke, / A hétszázéves évfordulót 1956-ban Esztergom városa meg is ünnepelte./

Esztergom fővárosi rangjának elveszítése , a XIII. század u- tolsó évtizedeiben, IV. Bóla király 1270-ben bekövetkezett halála után, egyre élesebb viszályokra vezetett. Az esztergomi vámjogok birtokosa, az esztergomi érsek és káptalana, változatlanul érvényesíteni kivánta a város korábbi, főváros-jellegéből adódó árú-meg - állító jogát. Az új fővárosnak, Budának polgárságát viszont ele