Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
2skorlatiabb irány felé hajlott, s az anyagi fejlődés kérdésének gyakorlati megoldásával foglalkozott. Es mindez oly közéletet létesített, melyről ezen kor féríiai lelkesedéssel emlékeznek s a mai nemzedék pedig, mint az elődök e buzgó, e lelkes ténykedésével elért eredmények hálás örököse, kegyeletes tisztelettel olvas e kor jegyzeteiben. Ez iránynak köszönhető, hogy midőn a nagy emlékű Fáy András az első takarékpénztár tervezetével fellépett, nem kel le előbb elvtársak toborzásával fáradoznia, hanem csak az eszmék ápolóit maga köré gyűjtenie, hogy az eléggé érlelt gyümölcsökkel járuljanak az uj alkotáshoz. Bár Esztergom e század első negyedében mint forgalmi központ hazánk városai között szerény helyet foglalt el, mégis mint megyei, mint érseki székhely oly értelmi osztályt egyesitett falai közt, hogy e téren az ország elsőbbrendü gazdagabb városaival is kiálthatta a versenyt. A fényes történelmi mult, a magyar állam, a magyar apostoli királyság korszakalkotó eseményeiben gazdag város már a török nyomasztó járma alóli felszabadulása után az ipar és kereskedelem terén a haladás ösvényére lépett. A megyei nagyobb birtokos osztálynak a központban gyakori megjelenése, a megyei administrátió főbbjei, a megyei és városi tisztikar, főleg azonban az érseki udvar és annak környezetében álló szellemi erők a szellemi életnek a mily központjává avatták Esztergomot éppen oly mérvű tényezőkké váltak e körülmények arra, hogy a helyi ipar és kereskedelem hatályosabban fellendüljön. Fáy András kezdeményezése. &33 í*
