Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
5 alakítandó tartalékra; — és végül 25 százaléka a szóban levő üzletet vezetők díjazására fordittassék. E banküzleti albizottmány már 1871. január 16-án jelentést tesz arról, hogy a pénztárban koronként feleslegesen állott pénzen szerzett vasúti és egyéb értékpapírok vétele és eladása körüli működése, a befektetett tőke 7 százalékának levonása után 2916 irt 47 kr. tiszta hasznot eredményezett. E kedvező eredmény úgy látszik, nem volt képes a választmányt ez üzlet javára megnyerni, mert nem csak, hogy e czélra eredetileg kijelelt 50,000 frt összeget fel nem emelte, de az eredmény feletti elösmerós minden jelétől tartózkodott, ezenfölül fentartá magának a fölös pénzek más utoni hasznosítása iránt módokat keresni, mert már 1871. február 20-án tartott ülésében egy küldöttséget választott oly utasítással, hogy javaslatot adjon, miképen lehetne a fölös pénzeket legjobban értékesíteni; e határozat kapcsában a bank-bizottság ténykedése a hét tagú igazgató-bizottmány által korlátoztatok, a mennyiben csak e bizottmány hozzájárulása után jogosittatott fel koczkázat nélküli értékpapírok vas ailas ara. A fenérintett küldöttség aggályosnak találhatta az intézet tárczájában levő 508,165 frtnyi értékpapír ily nagymérvű készletét, s ezt valószínűleg nem a kényszer pénzelhelyezés, hanem a speculatió eredményének tarthatta, mert az 1871. márczius 16-án tárgyalt előterjesztésében kijelenté, hogy az értékpapír-készletet egyedül a netalán visszafizetendő betétek gyors kielégítésére szolgáló s könnyen mozgósítható rendelkezési