Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
Bankbizottság alakítása. &>■ évek minden választmányi ülésének ügyrendjében találhatók; nem lehet tehát meglepő, ha ez áramlat behatása elől a választmány teljesen mentesen talán nem maradt, és ha a fennebb már megérintett azon körülményeknél fogva, melyek szerint az összehalmozódott pénzkészletek jövedelmező elhelyezését czélzó minden kísérlete meghiúsult, az általánosan elterjedt vállalkozási láz némileg társulatunkra is átszármazott. Es itt a 117. lapon mondottak szerint újból hangsúlyoznom kell, hogy a történt intézkedések a higgadt meggondolás fokán soha túl nem mentek, a mint, hogy ez intézkedések indokát csupán azon törekvés képezte, miszerint az állandóan fölhalmozva levő pénzkészlet által okozott veszteség pótoltassák. A választmánynak a véletlen kedvező esélyeire számitó első szerény intézkedése abból állott, hogy 1869. junius 8-án kelt határozatával az eddig féltékenyen a pénztárban őrizett ezüstpénz eladását és sorsjegyek vételét elrendelé, ekként óhajtván a szerencse istennő kegyeinek utat nyitni; — de ez intézkedésnél meg nem állott, mert már 1870. február 14-én hozott határozatával az igazgató-bizottmány tagjaiból banküzleti albizott- mányt alakitott oly felhatalmazással és utasítással, hogy: az intézet fölös pénzeiből reális alappal biró értékpapírok vétele és eladásával tőzsdei üzletet folytasson. Ezen üzletbe fektetendő összeg 50,000 irtot meg nem haladhatott; az elért haszonra nézve pedig kiköttetett, hogy a befektetett tőke utáni 7% kamat levonása után maradandó nyereség 50 százaléka osztalék, 25 százaléka ez üzletből származható veszteségek fedezetéül «3 120
