Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
26 jaival vannak írva, amelyek mellől a betűcsonkok kiegészítői, a diakritikus pontok hiányzanak. A »betűhív közzététel« tehát egyrészt technikailag lenne nehezen megoldható, másrészt nem vinne közelebb az anyag megismertetéséhez; csak annyit adna, amennyit a fényképi másolat, a facsimile ad. Harmadik lehetőség lett volna : az anyag közzététele az akkori törökbetűs (arabbetűs) írásban, ennek a nyomdászatban használatos betűivel. Olyan anyag közlésénél, amely töröknyelvű szöveget vagy olyan névsort ad, amelynek névanyaga törökbetűs (arabbetűs) írással élő népre vonatkozik, az eredeti törökbetűs írással való közzététel az egyetlen helyeselhető közlési mód, és a latinbetűs török írás (azaz a m a i török írás) megteremtése után is ez az egyetlen mód, amely a tudományos igényeket kielégíti. Olyan vidékek adóösszeírásainál azonban, ahol az összeírás korában nem törökbetűs (arabbetűs) írással író nép lakott, az akkori török írásban készült közlés csak részben oldaná meg a közzététel feladatát, s az anyag publikálására szintén nem alkalmas. A közzéteendő anyag u. i. nemcsak betűcsonkokkal jelöli a kiírni szándékolt hangokat, hanem azonfelül a magánhangzókat sokszor mellőzi, s így a nevek e közzétételnél többféleképpen volnának olvashatók, illetőleg elolvasatlanul maradnának. A magyar Kerekes név pl. a Krks betűk megfelelőivel, a Gergely név a Krkl betűk megfelelőivel, a Benedek név a Bndík betűk megfelelőivel van írva, stb., olyan névtorzókkal, melyekkel az olvasó nem tudna mit kezdeni. Szóba jöhetett volna még az ú. n. »szakszerű átírás«, az az írásmód, amelyet a szaktudományok művelői akkor használnak, ha az idézendő szavak eredeti betűit elképzeltetni kívánják, de az eredeti betűkkel való közzététel, pl. arabbetűk hiányában, nehézségbe ütközik. Ez az átírás tudvalevőleg a latin ábécé betűin alapszik, melyek bizonyos jelek (pont, vonás, stb.) alkalmazásával válnak az arab betűk elképzel- tetésére alkalmassá (pl. a szád betű jelölésére az alul ponttal ellátott s betű: s, az ain betű jelölésére a betű felső teste előtt elhelyezett fél- köröcske: c, stb.)1) Mivel e jelek értéke aránylag könnyen elsajátítható, összeírásoknak közzététele ebben az írásmódban lényegesen közelebb hozná az anyagot, de viszont a maga külön betűivel és jeleivel idegenszerűséget és homályt terítene el rajta, ami egyrészt zavaróan a) A »szakszerű átírás« tökéletlenségére mutat, hogy annak szinte annyi változata alakult ki, ahány ember élt vele ; ezért legutóbb a nemzetközi orientalista kongresszus kísérletet tett ezen átírás egységesítésére. (1. Die Transliteration der arabischen Schrift, Denkschrift dem 19. internationalen Orientalistenkongress, Leipzig, 1935.)
