Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
18 hogy valamely kerület belsejében fekvő helység egy másik kerülethez »tartozik«). A Szitnától kezdve azonban a szandzsákhatárt követni már nehezebb. Innen kezdve a szandzsákhatár egyben országhatár volt, s mintha az adóügyi kimutatás is tükrözné az akkori államközi viszonyokat, a szandzsákhatár ide-oda csapkodva, meghatározhatat- lanul haladt. A Szitnánál nyugatra fordulva és Újbánya alatt elvonulva elérte a Zsitva völgyét, a Zsitva völgyében Kosztolány fölött átnyúlt a nyitrai hegységen, becsapott Nyitra vára fölé, és mögé, s e tájon délnyugatnak térve, bizonytalan vonalon ért a Vágig és a Vág mentén a Dunáig. A szandzsákhatár dunántúli szakasza a Pilisi- és a Vérteshegységben a budai és a fehérvári szandzsákkal és a magyar királysággal érintkezett; a magyar királyság felé eső részen határvonalnak az az eszményi vonal képzelhető el, amellyel az Esztergomtól nyugat felé Almásig a Dunába torkoló patakok forrásvidékét, a Duna folyásával nagyjából párhuzamos vonalban, össze lehet kötni. A határvonal bizonytalanságának egyrészt az a magyarázata, hogy a török-magyar országhatár, mint tudjuk, nem volt pontosan megvonva. A szembenálló felek a békeszerződésekben csak egyes várak hovatartozásában egyeztek meg, de az már a békekötés után is vita vagy hatalmi döntés tárgyát képezhette, hogy egyes községek mely várakhoz, melyik félhez »tartoznak«. Ilyen bizonytalan állapottól a török hatalom általában nem idegenkedett, sőt azt kedvelte, mert előnyére tudta változtatni, fel tudta használni arra, hogy fennhatóságát úgynevezett »béke« idején is kijebb terjessze. Miután török biztosok államközi tárgyalásokon olyan kijelentéseket is tettek, hogy »valamikor egész Magyarország Buda alá tartozott, most is tulajdonképpen Buda alá kellene hogy tartozzon«, természetes, hogy a határhoz közel eső falvakkal szemben a török hatóságok és urak még határozottabb igényekkel léptek fel. Magasrangú tisztek és alsóbbrangú tisztségviselők : pasák és basák üzeneteikkel, portyázásra küldött csapatokkal egyenkint szorították rá a falvakat, hogy adófizetésre kötelezzék magukat, azaz, hogy »hódolt« falvakká váljanak. Egyesek előbb kisebb, szinte csak jelképesnek mondható összeggel terheltettek meg; de miután »bekerültek a török birodalom defterébe«, s az adóösszeírások alapján Isztanbulban még lakosaik (a családfők) névsora is ismeretessé vált, adófizetési kötelezettségük alól nem könnyen szabadulhattak. A török állam a birodalom szerves részének tartotta őket, s államközi tárgyalásokon arra törekedett, hogy a magyar királyság lemondjon róluk, vagyis, a lassan kitolt török adóügyi határvonalat országos, politikai határvonalnak is elismertesse.
