Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
19 E terjeszkedés egyes mozzanatai az esztergomi szandzsáknál a török adóösszeírásokból is kimutathatók. A szandzsák 1543-ban, Esztergom elfoglalása után szerveztetett meg. Ekkor még csak szűk területet ölelt magához, főleg a Duna jobb partján, mert a bal parton a törököknek jelentősebb váruk nem volt. Amint azonban Esztergommal szemközt a középkori Kákát puszta mellett a Dzsigerdelen parkani (»májlyukasztó erőd«, amely tudniillik az ellenség »májába vág«) nevű erődjüket (a magyarok ejtése szerint: Csekerdént) felépítették, ebből, mint hídfőből, a Duna bal partján is állandóan tovább terjesztették fenhatóságukat. Terjeszkedésüket a szandzsákhoz tartozó falvak és házak számának emelkedése is mutatja. A falvak és puszták száma az 1553-i adóösszeírásban 216-ot tett ki, 1570-re fokozatosan 470-re emelkedett, s az ez évi összeírásban felsorolt 470 falu és puszta között 131 olyan falu és puszta szerepel, amely »nincs a defterben«, t. i. a megelőző adóösszeírásban. Ezek tehát az 1570. évi adóösszeírást megelőző adóösszeírás óta vonattak adó alá. E 131 falu és puszta közül egyesek a szandzsák belső részén feküdtek és az előző összeírásból tévedés vagy tájékozatlanság következtében is kimaradhattak (pl. Dömös, Tát, Dág, Valmód, Zsidó); nagy részük azonban távol a nyugati végeken található, államközi megegyezés szerint nem tartozott a török birodalomhoz, és csak erőszakos nyomás alatt vállalkozott adófizetésre, talán abban a reményben, hogy ezáltal a török túlkapásoktól szabadul. Ilyen helységek voltak a komáromi vár tövében fekvő Fizik tő, Barsban és Nyitrában Lédec, Geszte, Nagy Tormos, Lüki, Malomszeg, és még vagy 100 helység a Zsitvától, majd a Nyitrától is nyugatra.1) A terjeszkedés nem hozta magával a török kincstár könnyű gazdagodását, mert az magyar részen előbb riadalmat, majd ellenállást idézett elő. A királyi udvar, a megyék és a birtokos főurak ellenszegültek az erőszakos török kísérleteknek és vagy akadályozták a törököket abban, hogy királyi területen adót szedjenek, vagy távolabbi, török becsapásoktól mentes birtokaikra költöztették jobbágyaikat. így az adó behajtása nem igen sikerült. Mint török adójegyzékekből tudjuk, 1553-ban az akkori 2432 háznak majdnem a fele, 1208 ház maradt az adójával hátralékban, 1585-ben az akkori 4356 ház közül »megszökött« vagy »elmenekült« 772 ház, s a többinek adója is apró részletekben *) *) A szandzsák »házainak« száma is megfelelő arányban emelkedett: 1556- ban 2432, 1570-ben 4206, 1576-ban 4204, 1585-ben 4356 »ház« tartozott a szandzsákhoz, (Bécs Nat.-Bibl. török kéziratai, Mxt 587. sz.) Az emelkedés részben a török terület alaposabb adóügyi feltárása következtében, részben új hódol- tatások, az »adóügyi határvonal« további kitolása következtében állt elő. 2*
