Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
16 A harmadik tétel, a kevert gabona (mahiút) elszámolása is ugyanígy történt. »Kevert gabonán« a törökök ma a keverten vetett búzát és árpát értik, amit meleznek hívnak; lehetséges, hogy összeírásunkban búza és rozs keverékéről, »kétszeresről« van szó. Következő tételként az erdő- és legelőhasználati adó (reszm-i hímé ve kjdh) szokott állni. Ezzel a rájá annak váltságdíját fizette meg, hogy az erdőben fát termelhetett és a legelőt használhatta. Az erdő- és legelőhasználati jog adója (díja) »kapunkint« volt megállapítva, s az e címen kivetett adó falunkint a »kapuk« számához viszonyult, ezeket egyenkint 20 akcseval terhelve meg. Azok a családok, amelyek többen tettek ki egy »kaput«, ezt az adót közösen viselték és az erdő- és legelőhasználati jogban is arányosan részesedtek. A következő adótételnél, a szőlő adóztatásánál ismét kétféle eljárással találkozunk, aszerint, hogy a szőlő nem-mohamedán ember tulajdona volt, aki a termés legnagyobb részét borrá erjesztette, avagy mohamedán emberé volt, aki a szőlővel gyümölcsöt termelt, és ha azt esetleg kisajtolta, nem tilalmas boritallá erjesztette, hanem lefojtotta állandó musttá, azaz a vallás által megengedett édes itallá. Nemmohamedán ember a szőlő (a must: sir a) után terméstizedet adott; mohamedán ember ellenben bizonyos körülmények között a szőlő területeután adózott, »hold-adót«(reszm-i dönüm) fizetett1); ha azonban a szőlőt nem-mohamedán embertől vásárolta, ő is tizedet volt köteles fizetni. A kincstár ugyanis a szőlő után tized formájában többet szedett be, mint »hold-adó« formájában, és saját károsodása nélkül nem engedhette, hogy a régebben nagyobb kulcs alapján adóalappá tett szőlő később kisebb kulcs szerint adózzon, összeírásunkban egyébként mohamedánok szóiéiról alig van szó, ilyenek csak a nagyobb helyőrségek közelében voltak találhatók, kerületünkben csak Esztergom táján. A must-adó készpénzben vettetett ki; ugyanígy a sertéstartás után kirótt adó is. Az utóbbi bidcat: »újítás«, mert a mohamedán egyházjog a sertést, mint tisztátalan állatot, nem tette kincstári jövedelem- forrás alapjára; a sertés megadóztatását világi uralkodók csak később hozták be. A következő adónem, a méhtartási adó (ösr-i geváre) tizedben számoltatott el, s váltságául kasonkint két akcse szedetett. Kisebb összegeket jövedelmeztek még a lentized (ösr-i heten), a káposzta-, biber- és hagymatized (ösr-i kelem u biber2) u pijáz), elvétve a lencsetized (ösr-i adesz, adesz) és a gyümölcstized (ösr-i mejve). *) L. a Függelékben a kánun felsorolt pontjai között az utolsó pontot. 2) A szó jelentése »bors, paprika«, nálunk bizonyára paprika értendő rajta.
