Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)

Esztergomban nézve a művészetek- és műemlékekre, valamint a reájok vonatkozó irodalomra, félreismerhetlen calturtörekvésekkel állunk szemben. Ezt tagadni nem lehet. Ha e törekvéseknek az idő — Ciement de Ris értelmében is — kedvez, úgy az áldozatokat nem mérlegelő, sőt a művészetekért hevülő bibomok kervadhatlan érdemei közé fog tartozni: a mü- izlésnek e vidéken való ébresztése, egy mütár- latnak megalapításával s folytonos gyarapításával, miért nemzeti művelődési érdekeink — legyen szabad ezt a méltatlan hízelgésnek és számításnak színét is elutasítva kimondanom — hálával tartoznak a magyar főpapnak, ki csendes, de következetes tevékenységében megmutatja, hogy érti korát, és szellemének áldozni sem késik.

Ily lelkesedéssel szemben, ba lehet — talán szerénytelen — óhajunk, úgy az, az any- nyi áldozat és buvárlat árán egybegyüjtött kincsek iránti féltékenységünkből nyerjen igazolást; mert valóban féltékenyen őrizni a cultura minden vívmányait, különösen hazánkban, kiváló kötelesség. E meggyőződésből adunk tehát kifejezést sóvár óhajunknak is, midőn kimondjuk : hogy ennyi műkincs megérdemli