Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)
31 ger, HolbeinJánosés Stimmern Tóbiás, mind jeles művészek. A Dürercultus oly lelkesedett volt, hogy Rivius Walter vürzburgi orvos, Vitruvius commentárjainak 1548-bani kiadásában Apellessel állítja párhuzamba Dürert mint festőt, sőt utóbbit tekintve, mikép Apelles csak festeni tudott, ennek fölébe emeli, mert mig Dürer e mesterséget a művészetig vitte, mülap- jainak metszésében festékre sem volt szüksége, hogy a görögöt legyőzze. Valóban egyszerű eszközökkel nagy célt ért el Dürer. Metszeteinek alkotásaiban, teremtő fantasiájának oly nagy gazdagságával ragyog, hogy hozzá foghatót alig találni. Elvetette az ecsetet, mely után alig tengeti életét, és az élet gyakorlati követelményeinek áldozva uj művészetével, midőn imádságos könyvek számára és a tarka genre-t ellesve, vésőjével piacra dolgozott, nsgygjá tette nevét azzal egyaránt, mint ecsetjével. Metszeteiben égj szerű fekete vonásokkal, a színek hozzájárulása nélkül oly élénken és annyi költői érrel rajzolta még azon tárgyakat is, melyeket igy szemléltetni eddigelé lehet- 1 ennek tartottak, úgy hogy ha azokat művészi színek díszítik, csak elrontják és bemocskolják, mert legyen világosság, sötétség, árnyék, távlat stb., Dürer azt mind oly művészien állította szem elé egyszerű vonásaival, mintha maga az élet volna a kép, mit vésője teremtett; sőt oly tárgyakat, melyek festése elegendő ügyesség nélkül lehetlen dolog, mint a tűz, fény, eső, vihar, villám; a lélek állapotai, a harag, szomo*
