Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)

29

nem komoly férfiaktól is, de nem lehet képes ily kicsinylés megdöntem a történelmi fejlőd- mények amaz axiómáját: hogy a metszetek a művészet fejlődésében nagy hivatással és tényezőkép szerepeltek.

Ez napjaink vívmányainak egyike, és oly nagy ereje mikép a metszetek fontossága a művészetben már nem kérdés többé. Ennek tulajdonítható, hogy minden jól berendezett mligyüj- teményben felállítják a metszőkés és véső termékeit is, sőt ezeknek elterjedt ismerete, mely már a tudományosság minden attribútumával bir, fényképekkel terjesztetik oly körökben is, hol rövid idő előtt még sejtelmével sem bírtak : mily gazdagság rejlik azon anyagban, mit a régi művészek rajzai és metszetei nyújtanak,

A metszeteknek e culturalis méltatása után lépjük át a primási metszettár küszöbét.

Mint a képtárban, úgy itt is, a nevesebb mesterek és iskolákkal fogunk foglalkozni, mindenesetben nehezebb lévén katalógus hiányában, mely még is a tanulmányozó számára meg- becsülhetlen vezetőül szolgál mindenha, feladatunknak megfelelni.

A könnyebb átnézet kedvéért ó- és újkorra osztjuk jelen szemlénk tárgyait.

1. A régi keletű metszetek sora egy unicummal nyílik meg. — Tárgya: S z.-M a r g i t. Fametszet, melynek darabos volta és egész kezelése oly kezdetleges, mikép eredetét 1460-nál korábbra és 1470-nél későbbre tenni alig lehet. Sz.-Margit egész alakban áll, fekete palástba burkolva, aranyozott dicskörrel fején, kinyújtott jobb kezében fehér