Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)

28

me a 15-ik század legnagyobb mesterei közé méltán számit.

Rubens idejével kezdődik e művészet fényes korszaka, kinek müveit, saját felügyelete és utasításai mellett Yorsterman, Bolswert és Pontinius rézmetszetekben mesterileg sokszorosították. Nem elégedtek meg már e metszők azzal, hogy művészetük tárgyainak alakot adjanak csupán, hanem azon igyekeztek, hogy sajátságos kezeléssel azoknak különböző felszíneit, mélyedéseiket sajátosan és gazdagon jellemezzék. Wisscher Cornél nyerte el ez iskola koszorúját.

így terjedt mind nagyobb és nagyobb arányokat öltve e művészet Európa minden tartományaiban napjainkig, a metszésben egy külön, de a festészettel egyenjogú faját ismertetvén el a művészetekben.

Ezen felfogásra ugyan már a 16-ik század eljutott. Sokáig lappangott azonban egy ferdenézet, a metszetek fontossága és ezek gyűjtői felől. Azt tartották, hogy a metszetgyüjtő oly ember, ki előtt régi elsárgult, alakokkal tele rajzolt fakó papirlapocska aranynyal ér fel; ki a széles és tiszta fehér papirszéleket ős a papir viz- nyomatát többre becsüli, mint a rajzok formai előnyeit, — pedig a viznyomatnak is megvan nemcsak archeologikus, banem mütörténelmi értéke, a sok másolatok és hamisításokkal szemben — ki a ritkát a széppel téveszti össze- gyakran a félig kész lapokat a teljeseknek elé, be tevén.

Napjainkban is hallani hasonló Ítéleteket, nemcsak a profánok értetlen ajkairól, ha-