Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)

27

szét papír lenyomata. E véseteknek papírra vetése a rézmetszésnek egész valószínűséggel úttörője. Németek és olaszok vetekednek, hogy a feltalálás érdemét maguk számáramegvédjék. Any- nyi bizonyos, hogy 1465-ben Németországban már találtattak rézmetszetek, melyek tiszta nyomása és éles körvonalai arra mutatnak, mikép az ismeretlen mester tisztában lévén technikájával, képeit az életnek szánta. Ezentúl már széliében gyakoroltatott e mesterség, sőt festők is foglalkoztak vele, szebbnél szebb példányokat teremtve. Köztük Schongauer Márton, máskép Schön, mint festő az ő-flandriai iskola tanítványa, a 15-ik században nagy és alakokban dús rézmetszeteiben történet-festészeti tehetségének felette nasy jeleit adta.

Müveit Olaszhonban — hol Buonmartino név alatt ismerték — annyira becsben tartották, hogy Michelangelo ifjúságában másolgatta is őket.

Ezt követte nyomban tanítványa Dürer, kiről alább képeinél megemlékezni fogunk, é3 a kisebb mesterek egész zöme, kik között ismét Aldegrave és Aldorfer magasodnak ki. Olaszhonban Mantegna, a hires festő, felismervén a metszés művészetének fontosságát, nemcsak művelte, hanem addig nem ismert tökélyre vezette, mely munkának érdemében vele Marc Antonio Rajmondi osztozik. Dürer és Rajmon- di uralták e tért és példájukra más országok jelesei is lelkesültek, mint Leyden és van Staren hollandi művészek.Végre iskolák alakultak, melyek tanítványai nagy birre vergődtél-, mint Agostino Caracci, kit a metszés történél-