Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)
10 nen nézve, a bibornok-primás nagy nevű társá- val, Mazarinnal tart lépést, és mint ez a Louv renak, úgy ő az esztergomi képtárnak vetette meg alapját. Ha e képtár nagy és izlésteljes egyszerűséggel díszített tág termének jól világított falain ékeskedő képeken átfutunk, átalában egy benyomással fogunk gazdagodni, mely arról szól: hogy itt nemcsak a művészetek tiszteletére emeltetett pantheonba léptünk, hanem hogy itt a szép érzetének élénkítése, ébresztése, valamint a tudomány színvonalán álló gyűjtésre törekvés, egy még magasabb fokú igények beteljesülésének biztos reményével egyesül. Erről a részletes szemle még inkább meggyőződtek Jól ismerjük a tudomány mai állásának igényeit e nemben, nem is akarunk indokolatlan hízelgéssel többet rontani mint építeni, de annyi bizonyos: hogy ha bár a netovább még el nem érve, habár a rendszer nincs is teljesen kifejtve, ha mindjárt a világ nagy mestereinek ragyogó alkotásai nincsenek is halomra hordva : a művészet tudományos művelőinek mindenesetre, már hangoztatott, elismerését érdemlő vitathatón tény, hegy a rendszer kiér- zik a képtárt alkotó kézről, mely tisztában van a tudomány mai vívmányaival, ős az előző századok érdemelve’, hogy alkotását, mely a kezdeményezés határait már jóval túlhaladja, mélyen átlengi a magasabb értelem és müérzék; a mintegy önként, és talán okulásra, előtérbe tolt hézagok pedig eléggé kifejezik a kép!ár
