Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
6 intézetünknek nemcsak fő elöljárója, hanem szellemi atyja volt. Alapos szakértelme és magas lángokban égő lelkesedése emelte azt azon színvonalra, melyen rendeltetésének méltóan megfelelhetett. Méltóságod volt, ki ez intézet bölcsőjénél, mint a jó szülő, kifogyhatlan gondossággal és mindenre kiterjedő éberséggel őrködött. Méltóságod volt, ki az erősödő csemetét mint hu kertész, odaadással ápolta, a veszélyes kinövések ellen ótalmazta és arra törekedett, hogy oktatási intézeteink diszkertjének egyik legtermöké- pesebb fájává izmosodjék. Fogadja azértis Méltóságod legmélyebb hódolatunk kifejezése mellett, nemcsak annak biztosítását, hogy Méltóságod neve aranybetükkel fog mindenkor ragyogni az intézet évkönyveiben, hanem méltóztassék meggyőződve lenni arról is, hogy misem képezi forróbb óhajunkat, mint ama törekvés megvalósithatása, hogy szerény tevékenységünk egész tartama alatt Méltóságod szellemi hagyatékánál keressük az erőt, a szívós kitartást és csüggedni nem tudó lelkesedést arra, hogy a tanítás szent ügyének oly bajnokokat képezhessünk, kiknek buzgó munkásságától hasznokat remélhessünk az egyház és szeretett hazánk számára. E biztosítás mellett, kérvén Méltóságodat, kegyeskednék úgy csekély személyeinket, mint intézetünket kegyeiben és jóakaratában megtartani, szivünk mélyéből kívánjuk, hogy e jóindulatának és kegyeinek az évek leghosszabb során keresztül örvendhessünk. Éljen !» A püspök úr igen kegyteljesen válaszolt. Sajnálja, hogy meg kellett válnia e hivataltól, de számot vetett korával és más oldalú teendőivel. Biztosította egyébként a tanári testületet továbbra is készséges jóindulatáról. Másnap szept. hó 15-én Roszival István dr. ujonan kinevezett fötanfelügyelönél tisztelgett a tanítóképző kül- döttségileg. A bizottság tagjai voltak : Walter Gyula dr. igazg., Czenczik János és Major János tanárok. Az intézet nevében az igazgató üdvözölte a főtanfelügyelőt, a következő szavakat intézve hozzá:
