Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
7 «Nagyságos és főt. Kanonok és Fötanfelügyelö úr! Az őszinte öröm, melyet Nagyságodnak a főegyházmegyei fötanfelügyelöi hivatalra történt kineveztetése mindenfelé keltett, alig talált élénkebb viszhangra, mint a helybeli tanitóképezde tanári testületének tagjai között, kiknek nevében van szerencsénk megjelenni Nagyságod előtt, hogy legmélyebb tiszteletünk és hódolatunk érzelmeit tolmácsoljuk. Örvendetes volt ránk nézve Nagyságod kegyelmes ki— neveztetése, mert ismerve Nagyságodnak a tanügy iránt tanúsított lelkes érdeklődését, nagy szakértelmét és tapasztalatait, tudtuk, hogy ö Eminentiájának bölcs választása oly férfiút állított intézetünk élére, kiben országos nevű elődének méltó utódát tisztelhetjük. Meg voltunk győződve, hogy Nagyságod nemcsak elöljárója, de oly vezére is leend az intézetnek, ki szakképzettsége, ügybuzgalma és tapintata által biztos irányt jelel és erős támaszt nyújt azok részére, kik az intézet czéljainak csak fogyatékos tehetségekkel szolgálhatunk. Fogadja azértis Nagyságod kiváló mély tiszteletünk, hódolatunk és ragaszkodásunk ismételt nyilvánítását és engedje meg, hogy mig az intézet és csekély személyeink számára Nagyságod szeretetét, jóindulatát és kegyeit kérjük, egyúttal szivünk mélyéből kívánhassuk azt is, hogy a jóságos Isten Nagyságodnak, a vállaira nehezedő nagy munkához, az épp oly fontos, mint magasztos feladat minél fényesebb eredményű megoldásához, állandó egészséget és tör- hetlen munkaerőt nyújtani kegyeskedjék. Éljen.» Az uj fötanfelügyelö ur hosszabban válaszolt s biztosította a tanári testületet jóakaratáról, megtenni mindazt, mit hatáskörében az intézet érdekében tehet. 3. Tisztelgés a főispánnál. Gróf Maildth György cs. és kir. kamarás, esztergom- megyei főispán úr 1891. ápril hó 29. a megyei és városi közönség osztatlan lelkesedése mellett ülte meg föispáni méltóságának tiz éves jubileumát.
