Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
12 le. Ott voltak dr. Roszival István apát-kanonok, főtanfel- ügyelö; Bartal Rezső kir. tanfelügyelő, a helybeli papság, a főgimnáziumi, reáliskolai tanári karok több tagja és mások számosán. Az ünnepély végén, melynek rendezése körül Kiinda Rezső és Schreiber Aladár tanárok fáradoztak, az igazgató a következő beszédet mondotta: „Mélyen Tisztelt Uraim, Kedves Növendékek! Amerika felfedeztetésének négyszázados évfordulója nemes versenyre keltette az egész müveit világot azon nagy férfiú érdemeinek dicsőítése, emlékének kegyeletes felújítása körül, kinek lángszelleme, mély tudománya, bámulatos önfeláldozása, lohadni nem tudó lelkesedése, Istenbe vetett rendithetlen bizalma és aczélozott akaratereje, szétszórva a bizonytalanság áttörhetlennek látszó sötétségét, elkerülve a kislelküség útálló szírijeit, leküzdve az ellenkezések és ármányok magasra csapkodó hullámait, szerencsésen bevezetett a kikötőbe, mely egy uj földrész mesés világának megnyitását jelentette. Az újabb időben általános divattá vált jubileumok között alig található egy is, melynek tárgya indokoltabbakká tehetné az ünnepléseket, jogosultabbaknak tüntethetné fel az őszinte lelkesedés kitörő örömnyilvánulásait, mint azon nagyszerű esemény, melynek lefolyását 1492. évi október 12 éré jegyezte fel a történelem. Különösen indokolt azonban Genua nagy fiának lelkes ünneplése a már ténylegesen működő és leendő tanítóság részéről, mivel sikergazdag életének minden mozzanatában oly vonások sugarai csillámlanak fel, melyek hivatva vannak irányitó fényt lövelni a tanító magasztos tevékenységének, nemes magatartásának útjaira. Hajlamait, vágyait követve, ifjú korában lépett a tengerészeti pályára és mig szorgalommal teljesítette első szerény állásainak kötelmeit, addig egész odaadással szentelte
