Az esztergomi kerületi beteg-segélyező pénztár jelentése az 1894. évről (1895)

4

Nemcsak az emésztő munkásság és lázas tevékenység biztositandja azonban a késő századoknál korunk tiszteletre méltó, példánykép gyanánt szerepelhető emlékét, hanem azon — jóllehet csak újabban nyilvánult — a legnemesebb emberbaráti szeretet sugallata által vezérelt komoly törekvés is, a melynél fogva nemcsak a munkát ügyekszik az azt megillető elismerés és becsülés piedesztáljára emelni, hanem szoros kötelességének ismeri azt is, hogy a munkást érdemlett jutalomban részesítse, számára tűrhető jelent és nyugodt jövőt biztositson.

Életünket és vagyonúnkat, egészségünket és épségünket naponként különféle oly veszélyek fenyegetik, amelyek méltán rettegett ellenségei gyanánt tekinthetők azon csekélyke tulajdonnak, melyet a veritéksajtoló munka és az előrelátó takarékosság szerzett számunkra. Amily váratlanul és rövid idő alatt pusztíthatja azonban el egy-egy elemi csapás nyugtot nem engedő fáradságunk szerény gyümölcseit, épp oly hirtelenül sújthat más szerencsétlenség, mely testünk ereje és épsége ellen intéz végzetes támadásokat.

E szomorú igazságok érett megfontolása, figyelmes mérlegelése és beható tanulmányozása vezetett azon üdvös intézmények létesítésére, a melyek a különféle biztosítási társulatok nevezetei alatt ismeretesek.

Mióta azonban a biztosítások eszméi mind diadalmasabb bódításokkal dicsekedhetnek, azóta napról-napra fokozódó élénkséggel kezdette a hivatottakat azon gondolat is foglalkoztatni, mily módon sikerülhetne a biztosítások csaknem hihetetlen előnyeit a munkások számára is kizsákmányolni, a kiknek jövője a legszomorúbb esélyeknek lehet martaléka ; a kiknek súlyos helyzetét még azon gyötrő aggodalom is növeli, hogy valamely szerencsétlenség, keresetképtelenség, hosszas betegség vagy halál esetén kiapadhatnak azon szerény források, melyekből önmaguk és családjuk részére az életfentartás legnélkülözhetlenebb eszközeit eddigelé merítették.

Nem zárkóztak el a hivatottak azon elvitázhatlan igazság elől sem, hogy a munkásosztály anyagi jólétéről, egészségéről és munkabírásáról a legfontosabb közgazdászat! viszonyok szempontjából is mulhatla- nul kell gondoskodniok.

A munka u. i. a nemzetek legnagyobb, legbiztosabb tőkéje. A nemzetek erkölcsi és anyagi ereje, tekintélye és hatalma a jól és szorgalommal végzett munka alapján nyugszik. A munkához azonban erő kell. Gondoskodni tehát a munkás anyagi jólétéről, egészségéről, épségéről, erejéről — nem más, mint szilárd alapokat teremteni a nemzet, az ország, az állam ereje és hatalma, jóléte és nagysága, békéje és boldogsága számára.

Nem hiányoztak ugyan a régibb időkben sem az iparos testületeknél oly segélyezési intézmények, melyek a munkásosztály tagjainak betegség vagy keresetképtelenség által okozott sanyarú helyzetén könnyíteni