Prokoppné Stengl Marianna: Az Esztergomi Keresztény Múzeum története (1977)

képész Beszédes Sándor „fényvéseteivel” Dürer Kis Passiójának ismertetése. Simor ezzel a kiadvánnyal is hangulatot akart kelteni a Képtár megnyitására. Végre elérkezik a várva-várt nap, és 1875. október 12-én, Maszlaghy szavai szerint ,, . . . teljes csendben megnyitja Simor érsek a képtárát a nagy nyilvánosság számára. De ez az esemény egykoron Esztergom városá- j nak évkönyveiben nevezetes momentum gyanánt fog szerepelni”. (10). Az Esztergom c. lap és az Üj Magyar Sión (11). is tudósít a megnyitásról, majd az Űj Magyar Sión 1876. évi évfolyamában Maszlaghy több folytatásban ismerteti a kiállítást. Előbb a képtár helyiségét írja le: „Az egész teremben végig egy kényelmes, térés út vezet, jobbra, balra kolosszális szőnyegfalak, mindkét oldalon 11 termelyt képeznek . . majd ismerteti a képeket. Csak a legfontosabbakat említve: ott voltak a garamszentbenedeki oltárok, a Madonna képek, a nazarénus festők művei. Az olasz képek között a kis Turchi kép, Lazzarini Caritas-a, a Hemessen keresztet vivő Krisztusa, 10 Sattler ve- duta, Waldmüller és Sambach művei, végül az újkori magyarok közül Markó Károly és Markó Ferenc tájképei. Maszlaghytól megtudjuk azt is, hogy 206 képpel nyílt meg az első kiállítás, végül büszkén írja: „Eddig csak egy vidéki városnak volt nyilvános képtára Szebennek. Esztergom mindjárt a főváros után következik, bőségben és minőségben.” (12).

De Simor nem pihen, folytatja vásárlásait. 1876. tavaszán az árvízkárosultakon való segélyakció és egyéb egyházi teendői mellett is levelez már a regensburgi dóm vikáriussal, akitől 7 képet vásárol. Ezek között van az „Asszonyok Krisztus üres sírjánál” augsburgi mester XV. sz.-i képe. (13). Ugyanez év novemberében az Erba-Odescalchi családtól vesz 5 képet, ezek között van J. Liss „Vanitas” c. képe a múzeum barokk anyagának egyik gyöngyszeme. (14).

1878-ban Simor János pápaválasztásra ismét Rómába utazik. Utazása előtt felhívják figyelmét az ott eladásra kerülő Berti- nelli-gyűjteményre. Alig várja, hogy láthassa. A pápaválasztás izgalmai közben sem feletkezik el róla. Megnézi, majd ismét szakértőkhöz fordul. Hazajövet levelezés útján folytatja az alkut, majd sietve megvásárolja a 63 — főleg korai olasz reneszánsz — képből álló gyűjteményt. Simor azért sürgette a vételt, mert a műgyűjtő Strossmayer, ekkor még diakovári, később zágrábi püspök is pályázott rá. (15).

Ezzel a nagyon szerencsés vétellel jelentősen emelkedett aj Képtár olasz gyűjteménye. A képeket 1960-ban azonosítottam^ (6). most csak a legfontosabbakat emelve ki, említem Mariotto

6