Prokoppné Stengl Marianna: Az Esztergomi Keresztény Múzeum története (1977)

1875. október 12-én nyitotta meg képtárát Simor János (1813— 1891) esztergomi érsek. Naplójában így ír erről a napról: „október 12-én megnyitottam és nyilvánossá tettem képgyűjteményemet, melyet sok éven át saját pénzemen vásároltam. Elhatároztam, hogy az egész képgyűjteményt örök időkre a prímási székhelynek, helyesebben Főszékesegyházamnak adományo-i zom . . (1)

Simor képtára tudatos gyűjtőmunka eredménye volt, mellyel székhelyének fényét és kulturális rangját akarta emelni. Simor János elsősorban főpap volt, de olyan sokoldalú, kora szellemi életének álló főpap, aki sok évi külföldi tartózkodás után minden igyekezetével hazája művelődését akarta emelni. Tanulmányait a bécsi Pázmáneumban végezte, majd mint pesti egyetemi szónok tűnt ki. 1840-ben már ismét Bécsbe kerül a Pázmáneum elöljárójának, és hamarosan a Közoktatásügyi Minisztérium tanácsosa lesz. (2). Itt nem csak a magyar nyelv érvényesítéséért küzd, hanem megismeri korának művészeti törekvéseit, látja a művészettörténeti érdeklődés elindulását, figyelemmel kíséri Bécs gyűjteményeit és az akkor induló műemléki restaurálási munkákat, mint pl. a Szent István dóm helyreállítását is. Itt ismeri meg annak egyik építészét, az aradi származású Lippert Józsefet, aki élete végéig építésze és művészi kérdésekben tanácsadója lesz. De még fontosabb művészi érdeklődésére az a tény, hogy ekkor indul meg intézményesen a monarchia műemlékeinek összeállítása. Nálunk már Henszlmann Imre is sürgette ezt a munkát az 1840-es években, de ekkor még nem valósult meg. Végre 1854-ben Bécsből — a fiatal zohori plébánost — Ipolyi Arnoldot (1823—1886) bízzák meg a magyar műemlékek összeírásával, egyenlőre a pozsonyi kerületben. Ha nincs is adatunk arról, hogy Simor ajánlotta volna őt, az biztos, hogy figyelemmel kísérte munkásságát. Ipolyi ekkor — a magyar mithológia megjelenése után — tudományos szinten foglalkozni

3