Az esztergomi főkáptalan gondjaira bízott ájtatos alapítványok, s azok kezelési módozatának ismertetése (1870)

Bevezetés.

Midőn az Isten dicsőségéért és az emberiség javáért hevülő ősök jámbor bőkezűsége tetemes áldozatokkal hozott alapítványaikat tették, s azokat az esztergomi főkáptalan gondozására bízták, kezelése alá helyezték, a legdicsőbb czélok lebegtek szemeik előtt, milyenek: az Isten házainak fölsegélése, — a tudományok és népnevelés előmozdítása és felvirágoztatása — a szegényebb sorsú és elaggott papok és tanítók sanyarú helyzetének javítása — a szegények kö- nyeinek letörlése — árvák és özvegyek meg vigasztalása — különféle emberbaráti és közhasznú intézetek felállítása és gyámolitása — stb.

Az esztergomi főkáptalan e nemes és magasztos czélok lelkiismeretes megszivlelésénél egyrészt, másrészt azon jól átérzett felelősségnél fogva, mely reá mint a gondjaira bízott ájtatos alapitványok letéteményesére Isten és ember előtt háramlik: sohasem ismerte félre a dicső alapítók nemes bizalma által reá rótt azon feladatot, melyszerint az alapítványi tőkék biztosítása, czélirányos kezelése, és biztos jövedelmeztetése legyen főtörekvése és gondjainak legkiválóbbika.

Mennyire felelt meg a főkáptalan feladatának, leginkább kitűnik azon buzgalomból, melylyel az alapitványok minél tökéletesebb kezelését minden időben többszörös is