Walter Gyula: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíj-ügye (1903)
6 Hivatásuk erényeihez illőleg hű odaadással, önfeledett kitartással viselték az élet nem könnyű terheit és megélhetésük feltételei szempontjából megelégedtek azon biztosítékkal, a melyet a fel- szentelési czim nyújt számukra. Mily módon, minő mértékben gondoskodtak a püspökök a legrégibb időkben egyházmegyéik elaggott vagy munkaképtelen tagjairól, arra nézve bő adatok nem állanak rendelkezésünkre. Azt azonban bátran állíthatjuk, hogy a felszentelési czim joghatálya mindig és mindenütt biztosította az egyház szolgái részére a megélhetés eszközeit, még azon esetben is, ha bármely körülmény folytán képtelenek lőnek hivatásuk kötelmeit teljesíteni. A régibb idők egyszerűsége és az igények mérsékeltsége folytán a szerényebb ellátás is kielégítette a várakozásokat. A viszonyok azonban — főleg az utolsó félszázad alatt — rendkívül megváltoztak. A kik az utóbbi évtizedek folyamán voltak kénytelenek nyugalomba vonulni, sajnosán tapasztalták az óriási fordulat következményeit. Mindinkább meggyőződtek arról, hogy azok a szerény járandóságok, a melyek megélhetésük forrásait képezték, legnélkülözhetlenebb szükségleteik fedezésére sem elégségesek. A haladó kor megváltozott viszonyaitól teljesen különböző állapotok képezvén illetményeik mérő vesszőjét, nagyon természetes, hogy hiányokat éreztek, sőt nem ritkán nélkülözéseket szenvedtek.
