Walter Gyula: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíj-ügye (1903)
Méltóságos Elnök Úr! Mélyen Tisztelt Uraim! A megtisztelő bizalomért, a melyben részesíteni méltóztattak, őszinte köszönetét mondva, van szerencsém a létesíteni szándékolt nyugdíj- intézmény alapszabályainak tervezetét a m. t. Tanácskozmány elé terjeszteni. A múlt század második felében megindult azon nevezetesebb mozgalmak között, a melyek a legszélesebb körű érdeklődéssel dicsekedhettek, előkelő helyet foglalnak el a nyugdíjintézetek létesítésére irányzott törekvések. Ma már alig van társadalmi osztály, életállapot, vagy foglalkozás, a melynek tagjai nyugodtan ne tekinthetnének éltük alkonya felé. Nehéz küzdelmeik bő verítéktől átázott csatamezejét hatalmas védőgátak köritik, a melyek az öregség, balesetek, vagy munkaképtelenség esetére az emésztő gond, a fájó nélkülözés, hogy ne mondjam kínzó nyomor támadásai ellen ótalmat nyújtani hivatvák. Az előrelátás és gondosság sugallatait — úgylátszik — az egyház szolgái méltatták legkésőbb figyelmükre.
