Walter Gyula: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíj-ügye (1903)
15 nokra és egyéb királyi adományozású javadalmakra várakoznak. A mit tehát a kötelező hozzájárulás a nyugdíjasok részére fog biztosítani, azt fogják a káptalanok és az említett javadalmasok a még működő lelkészek számára nyújtani. Méltóztassanak még kegyesen figyelembe venni, hogy az 1. §-ban foglalt „kivétel“ — csak látszólagos kedvezmény. Azok u. i., a kik e kivétel folytán a kötelességszerű hozzájárulás alól fel lesznek mentve, mindaddig, mig e kivétel kedvezménye rájuk nézve alkalmazhatóvá lön, rendszeresen viselték a közös adózás terheit. A rendes tapasztalatok után ítélve, akkor fog tehát valaki e kivételes kedvezményben részesülni, a midőn az alap iránti kötelezettségeit már évek hosszú során át hűségesen teljesítette! A 40. §-ban meghatározott összeg ennélfogva éppen nem minősíthető a fizetési kötelezettség „megváltásának.“ Erre a szabályzat a fentebbiek folytán nem is gondolhatott. A javadalmas prépostok, apátok, továbbá a kanonokok által beiktatásuk alkalmával fizetendő összegek csak azon testvéri szeretet némi tanúságai, a melylyel a nyugdíjintézet tagjai iránt viseltetnek. A köteles hozzájárulás elvét ennélfogva — azt hiszem — nem sérti a szabályzat, ha az 1. §- ban kivételről is intézkedik. 2. A járulékok egységes mértéke. Az általános kötelezettség elvére alapított nyugdíj-intézetnek minden irányban egyenlőségre
