Walter Gyula: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíj-ügye (1903)
16 kell törekednie. E következetesség folyománya az adózási kulcs egysége. A hozzájárulás összege igy is változik és a magasabb jövedelem nagyobb adóteher viselésére köteleztetik. A legtöbb nyugdíj-intézet a jövedelem l°/o- ában állapítja meg a hozzájárulás hányadát. Daczára annak m. t. Tanácskozmány, hogy a „Fundus emeritorum ac deficientium sacerdotum“ összes jövedelmei a nyugdíj-intézet létesülése után is a végellátási illetmények szolgálatában maradnának és igy az intézmény nem egyedül a tagok járulékaira lenne utalva: mindazáltal a legpontosabb számítások tanúsága szerint nem teljesíthetné kötelezettségeit, ha a 2%-nál alacsonyabb hányad állapíttatnék meg. Az adózás e mértéke kétségkívül elég magas. A nyugdíj-intézet egyes tagjaira nagy terheket ró. Nem szabad azonban m. t. Tanácskozmány, elfeledni azokat a jogokat, a melyeket ez a hozzájárulás a tagok számára biztosít. 3. A nyugdíjra vonatkozó jog biztosítása. Hogy az egyházmegye ne gondoskodott volna valaha az önhibájukon kívül hivatalképtelenekké lett tagjairól, arra azt hiszem, esetet az évkönyvek fel nem mutathatnak. Viszont azonban bizonyos, hogy a nyugdíj elnyerése sok tekintetben csupán főpásztori kegy volt, a melynek helyét a hozzájárulás által szerzendő jog fogja elfoglalni. Nem tekintheti ugyan az egyház szolgája sértő vagy lealázó helyzetnek, hogy főpásztora
